Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 5. szám - Draskóczy István: Hittankönyveink revíziójához
Draskóczy Isi van: II ittankönyveink revíziójához. 219 Hittankönyveink revíziójához. Vallástanítási kézikönyveinkről sok szó esik az utóbbi időben. Nemcsak vallástanári gyűléseknek visszatérő tárgya, hanem folyóiratok hasábjain is kritika alá kerülnek. Egyik tankönyvünk sem modern. Isten Igéjének megvan az a tulajdonsága, hogy minden korhoz szól, de minden nemzedéknek a maga problémáin keresztül. Ilyen gyorsütemű világban, mint amilyent ma élünk, ahol olyan nagy távolság választja el évtizedek gondolkozását egymástól, a maga nemében legjobb tankönyv sem használható hosszú évtizedeken keresztül. Valláskönyveinknek mindig missziói jelleggel kell bírniok. Unalmas és száraz dolog a tankönyv, ha nem tud megéreztetni valamit a keresztyénség szelleméből, ha nincs meggyőző ereje. Szinte azt mondhatnám, hogy minden órának a tanegységében Jézus Krisztus személyének kell szuggesztiv erővel megjelenni a tanulók előtt, akkor lesz a vallástanítási kézikönyv tartalmában is, formájában is missziói jellegű. Soha nem erkölcsi igazságok felé kell vezetnie, hanem az élő Istenben való hit jelé. Természetesen könnyebb és csábítóbb Jézus tanításának magas erkölcsi színvonalát megrajzolni egy tankönyv keretében, de ezzel — ha valamivel — legjobban elhomályosíthatjuk a lényeget. Mert igaz, hogy a vallástanítás gyakorlati célja keresztyén erkölcsű emberek nevelése, de ez a krisztusi morál csak Istenben hívő emberek számára áll nyitva. Nagy hiány, hogy nincsenek képes kézikönyveink. A pedagógia minden más terén régen felfedezték már a szöveg közé nyomtatott képek elvitázhatatlan segítő erejét, csak hittankönyveink nélkülözik ezt a segítséget. Fali képek, sőt még térképek beszerzése is a legnagyobb nehézségekbe ütközik. Kis képecskéknek a felmutatása haszontalan, körözése az osztályban pedig bonyodalmas. Nem is szólok arról, hogy a bibliatörténetek világhírű illusztrációi milyen jelentőségűek volnának a szöveg között, de hadd említsem meg, hogy az ókor, középkor, a reformáció művészi alkotásai, nagy jelenetei, jól összeállított arcképcsarnoka mennyire élővé, a képzelet számára hozzáférhetővé tenné az egyháztörténelem tényeit. Nem új dolgok ezek, régen ott élnek minden komoly vallástanár jámbor óhajtásában. Szükség volna azonban, hogy minden oldalról megvilágosítáSt nyerjenek a jelenleg használatban levő tankönyveinkről való vélemények. Kívánatos volna a vallástanítással foglalkozók közös állásfoglalásának ismerete, hogy az illetékes forum ennek birtokában komoly tankönyvrevízióra gondolhasson. Semmiesetre sem lenne célravezető egy gyors és felületes változás. Életbevágóan fontos ügye ez az egyetemes református egyháznak, tehát bár gyors, de alapos meggondolásra van szükség. * Összes tankönyveink között mégis a legtöbb vád és kifogás az V. osztályban ma használatos Vallástörténettel kapcsolatban hang-
