Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 5. szám - Dr. Pásztor József: A református középiskolák vallásos jellegéről
218 Dr. Pásztor József: A református középiskolák vallásos jellegéről. minden más kísérlet mellett, folyóiratunk fokozatos nívóemelkedése mutatja, hogy kell, hogy szükség van ilyen utánpótlásra, mely az elindulásunkkor elmaradottakat hozza utánunk. Sajnos, a rendszeres református tanárképzés még ma sincs elintézve. Pedig csak egy adattal világítsam meg annak nélkülözhetetlenségét: a római katolikus egyház 10 piarista gimnáziumához, külön piarista tanárképzőt, 6 bencés gimnáziumához, bencés tanárképzőt tart fenn, s mi reformátusok 24 református középiskolánk számára nem gondoskodunk református tanárképzésről. Napjainkban éppen egyházkerületünk fejt ki heroikus küzdelmet a református tanárképzés megteremtéséért, sajnos, anyagi erőforrások gyengülése következtében a megindult keretek mind szűkebbre szorulnak (lásd : dr. Péter Zoltán : A debreceni református Kollégium tanárképző internátusának első tízesztendeje. Pallas Debrecina 533—540. 1.) Én a gyengülő anyagi erőforrásokat nem is abban meríteném ki, hogy 10—15 református vallású növendéknek olcsó ellátást biztosítsak vele, hanem hogy a református vallású tanárjelöltek összessége számára hitébresztő, világnézeterősítő előadásokat tartatnék. Itt jutunk el a paptanár típus kérdéséhez is, melyet egyéb híján a hivatalos felsőség is melegen pártfogol. Úgy hiszem azonban, hogy a papképzés sok speciális ágának elsajátítása feleslegesen sok terhet ró azok vállára, akik életcélul a felekezeti tanárságot választották. De ha ez el is marad, az itt felszabadult energiát alaposan lehetne gyümölcsöztetni a protestáns öntudat kiépítésénél. Gondolok itt arra is, hogy református tanárképzős tanárjelölt akár külön vizsgán adjon számot hittételeinek ismeretéről, egyháza múltjáról, jelenlegi állásáról, nemzeti szerepéről és hivatásáról. * Végére értem fejtegetéseimnek. Szeretném ha az elmondottakból senki nem olvasna ki mást, mint a felelősség súlya alatt való rogyadozást. Felelősség Isten és a haza irányában. Méltó-e a nevelői hivatás betöltésére az, aki magányos perceiben e két célhoz nem méri minden munkásságát? Ennek az iskolai évnek az elején Ravasz László püspök rádiós prédikációt tartott, textusa (a CXXVII. zsolt. három utolsó verse) még ma is fülembe cseng, hadd iktathassam ide befejezésül : „íme az Úrnak öröksége a fiák, az anyaméh gyümölcse : jutalom. Mint a nyilak a hősnek kezében, olyanok a serdülő ifjak. Boldog ember, aki ilyenekkel tölti meg tegzét; nem szégyenül meg ha ellenséggel szólnak a kapuban.“ Még egy gondolatot a prédikációból... az ifjak kezében van a holnap aranykulcsa... az tehát a legfontosabb kérdés, kinek a kezében van az ifjúság? ! Szeghalom. Dr. Pásztor .József.
