Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 5. szám - Dr. Sziklay László: Egy-két szín ifjúságunk lelki arcából
Dr. Sziklai/ László: Egy-kél szili ifjúságunk lelki arcából. 207 nyolcadikosok használják, mintegy iskolai tanulmányaik kiegészítéséül, hatodikos kezén igen ritkán fordul meg, s személyesen meggyőződtem róla, hogy csak akkor, ha a poétikai tanulmányokkal, önképzőköri dolgozattal, vagy más iskolai munkával kapcsolatban adat után néztek. így bátran mondhatjuk, hogy ez a sokszor használt kézikönyv szinte a tankönyv szerepét játssza ; mindenesetre örvendetes jelenség, hogy sokszor és sokat forgatják, mégpedig közepes előmenetelő tanulók is. Hogy az irodalmi érdeklődés mégsem veszett ki teljesen a tanuló- ifjúságból, illetőleg, hogy mégis vannak olyanok, akiket a szellemi fejlődés, az irodalom problémái is érdekelnek, azt Farkas Gyula és Babits Mihály könyvének aránylagos népszerűsége bizonyítja. Természetes, hogy ez csak egyesek, s már inkább magasabb szellemi fokon lévők részéről tapasztalható, viszont szerves függvénye annak a történeti érdeklődésnek, melyet már a szépirodalomról szóló részben említettem, smelyet akivételi statisztika egyéb adatai is bizonyítanak. Figyelemreméltó, hogy a Lexikon elég gyakran kerül elő a könyvespolcról. Előfordul, hogy csak egy-egy adatot keresnek meg benne. : dolgozathoz, önképzőköri felolvasáshoz, az iskolai leckék kiegészítéséhez. De ismerek olyan fiúkat is — főleg a hatodikosok közül, azt hiszem, ha ötödikeseket lett volna alkalmam megfigyelni, közülük még inkább —, akik egész délutánokat eltöltenek a lexikonok bön- gészéséével ; a legheterogénebb cikkeket olvassák el benne. A kamaszkor érdekes ellentmondása : mennyire vonzódik a fantasztikumokhoz (amint erre H. G. Wells Időgép-jének népszerűségével kapcsolatban rámutattam), annyira érdeklődik a tényszerűségek iránt. Az egyik pl. azzal szórakozott, hogy kiírta a Lexikonból Európa összes 10,000 lakosnál népesebb városát, szép ABC-sorrendben, országok szerint, csoportosítva. Persze, a C-betűnél tovább nem jutott, ráunt, s aztán újra más adatok után kutatott. Talán a gyüjtőszenvedély is ugyanennek a tények után vágyó, adatokat böngésző lelkiállapotnak a következménye. Illyés Gyula Oroszországának a népszerűségénél kell még megáll- nunk, mielőtt továbbmennénk. Egyesek, akik nem ismerik ezt az éppen higgadtságával és tárgyilagosságával kitűnő könyvet, talán megbotránkoznak rajta. Mit keres a szovjetrendszer ismertetése ifjúságunk kezén? S különösen ez a könyv, mely a kommunista Oroszországot igen sok helyen rokonszenves színben tünteti föl? A mai tanulóifjúság erősen érdeklődik a ma problémái iránt : a szociális kérdés, s az e körül dúló világnézeti harc jobban foglalkoztatják, mintsem azt egy kívülálló elképzelné. Erről igen sokszor meggyőződtem a tanulókkal folytatott eszmecseréim kapcsán, no, meg a felsős irodalmi órákon is, amikor kérdéseik mindig egy középpont körül forogtak : „Mit mond ez és ez az író, mű, vagy korszak a mának? Milyen megoldást ad a mai nagy kérdésekre, milyen tanulságot vonhatunk le belőle?“ A történelemtől is magyarázatot várnak, s meg vagyok győződve róla, hogy az az öt fiú, aki Szekjü : „Mai
