Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 4. szám - Dr. Boross István: Irodalomismertetés a népművelésben
184 Dr. Boross István: Irodalomismertetés a népművelésben. A paraszt nála nem valószínűtlen regényhős, mint Jókainál, nem is nevetséges vagy sunyi alak, mint Mikszáthnál, hanem lényeges vonásaiban az, ami a városi ember, ugyanolyan, mint mi vagyunk. Pedig az a Móra, akinek szinte minden írása azt a célt szolgálja, hogy közelebb hozza a tanyák népét a városi emberhez, annak eszéhez és szívéhez, ha érzelmileg nem is szakadt el soha attól a gyökértől és talajtól, amely ifjúkorát táplálta, értelmileg magasan kiemelkedett nemcsak saját osztályából, hanem a magyar írói világból is. Olyan széleskörű tudása van, mint egyetlen magyar élő írónak sem, t. i. üres óráiban könyvtár- és múzeum-igazgató volt Szegeden, a Városi Kultúrpalotában. Csak a világ legnagyobb demokráciájában, Amerikában láthatók olyan múzeumok, ahol a gondos, tanulságos felírás a legfontosabb, a kitett tárgy maga csupán illusztráció. Mint tankönyvíró is páratlan, az amerikai magyarok a Móra-féle Betűországból tanulnak meg hazát szeretni, ő maga is ezt a munkáját becsüli legtöbbre. Leguralkodóbb erkölcsi sajátsága a hűség. Hű volt mindhalálig a maga kis és nagy családjához, akinek véréből ő sarjadt, és akik az ő véréből fakadtak, hű volt a városhoz, mely neki először adott kenyeret, hű azokhoz, akikhez szíve vonta, s hű maradt mindvégig a kisemberekhez, akikről legszívesebben írt. Szíve saj dúlt minden szenvedés láttára, de különösen a gyermekeket imádja, nekik írta legragyogóbb alkotásait, meséit. A legkiválóbb humorista, aki könnyeken keresztül csal mosolyt barázdás arcokra és rúzsos ajkakra egyformán. A magyar föld, magyar búza, magyar ember szerelmese : Ének a búzamezőkről, Aranyszőrű bárány, Könnyes könyv, Georgikon, Nádi hegedű, Sokféle, Véreim, Csizmadiák, császárok és egyéb céhbeliek c. alkotása örökre bevésődött az olvasók leikébe. De lássuk Mórát magát, beszél ő önmagáért, s felolvastam „Mikor én telkes gazda voltam“ c. novelláját, s a hatás teljes. Ez a hang, ez az érzés, ez a szeretet nem maradhatott hatás nélkül azokra, akiknek életét Móra tette halhatatlanná. Azután beszélgettünk. Ki tudna említeni olyan írót, aki ily szép emléket állított édes apjának. Majdnem mindenki ismerte Petőfi : A vén zászlótartó c. versét, én is említettem egy párat, ők is mondtak, s mindjárt élénkebb lett az előadás... E két példából is kitetszik, hogy mit kell szem előtt tartani az egyszerű emberekkel való érintkezés folyamán. Semmi póz, vagy nagyképűség, semmi prelegálás, közvetlenség, fesztelen modor. Egy sikerült anekdota hatásosabb bevezetés bármily tudományos szósszal felöntött frázishalmaznál. Ne akarjunk minden áron tanítani, tegyünk úgy, mint a római magiszterek, akik cukros süteményekből ábrázolták ki a betűket, s aki felismerte, mindjárt meg is ehette. Kössük össze a kellemest a hasznossal. így a szokrateszi rávezető módszer segítségével vonjuk be a hallgatókat előadásunkba, provokáljunk megjegyzéseket, utána megbeszélést, esetleg vitát. Az ellentétes nézetek
