Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 4. szám - Dr. Boross István: Irodalomismertetés a népművelésben
182 Dr. Boross István: Irodalomismertetés a népművelésben. Ekkor jelent meg — többszöri próbálkozásaim után — Móricz Pálnak : A rejtelmes Alföld, később Magyar sirató és Hortobágyi legendák c. munkája. Bevittem az elsőt, és mintha felvillanyozták volna a kedélyeket, olyan egyetemes, hogy úgy mondjam átütő siker követte. Miért? Mert önmagukra ismertek az Alföld nagy imádójának írásaiból kitetsző portrék hőseiben. Tehát ez érdekli őket, a saját sorsuk, mindennél jobban. Az ő kis életük nagy problémája, vágya, küzdelme, társadalmunk széttagolódása, osztályharca, és a szebb jövő ígéretes kibontakozása számukra a kívánatos hallani való. Most már tudtam, mit kell adni, de sok csalódás árán tanultam meg a hogyan lényegét. Az első sikertelenség nem riasztott vissza, tanultam más hibáiból is. Mit csináltak azok? Éppen az ellenkezőjére kell törekednem. Az eddigi előadók egy betanult szöveget prelegáltak, leszajkóztak, természetesen eredmény nélkül : tehát semmi prelekció. Ha nagy képpel, hangzatos szólamokat pattogtattak, üres falaknak prédikáltak. Közvetlenségre kell tehát elsősorban törekedni. Kihallgattam beszélgetésüket, meghallgattam panaszaikat, kivirágoz- tattam belőlük vágyaik színes rózsáit, és alkalmazkodtam hozzájuk. Munkás kaszinókban a munkáskérdés, munkanélküliség, szociális problémák, földmíves kaszinókban a gazdálkodó réteg háttérbe szorulása került szóba. Ezekről a dolgokról szívesen hallottak volna, de ez kétélű fegyver, könnyen osztályelleni izgatás bűnébe sodródik az ember. Pedig mégis csak erről az oldah'ól kell megragadni a témát, s felkelteni az érdeklődést. Azt már tudtam tapasztalatból, hogy ha valamit eltiltok tanítványaimtól, annál inkább cselekszik azt : nitimur in vetitum, semper cupimusque negata. Ady verseinek olvasását eltiltani egyértelmű a helytelen Ady-kultusz szellemének felidézésével. Inkább magam adom hát kezükbe Ady költeményeit, válogatva természetesen, in usum Delphini, semhogy laikus módon rábocsájtatva lelkűket mérgezzék meg egyes nem nekik való versekkel. Ez a lelki kútmérgezés esete áll fenn a népművelési előadásoknál is. Ha szocialista eszméket kell boncolni, inkább én tegyem azt, letompítva az érdes felületeket, minthogy lelkiismeretlen agitátorok könnyű zsákmányaivá engedjem, s örökre elveszítsük őket társadalmunk számára. Legnehezebb volt az előadásokba bevonni, az iparosságot, s mit csináltam? Előadást tartottam nekik az iparosság rendjének kialakulásáról, hősi erőfeszítéséről, külső-belső válságairól, differenciálódásáról s az iparosság köréből kiszakadt halhatatlan értékekről. Mégpedig akik maguk is iparosok voltak, mint Gutenberg János, Hans Sachs, Benvenuto Cellini, Giorgo Vasari, Gonella, Strindberg, Ibsen, Edison, Bunyan, Gorkij, Knut Hamsun, Walt Whitmann, az asztalos inas Munkácsy Mihály, a lakatos-inas Fadrusz János, a nyomdász Misztót- falusi Kiss Miklós, a regényíró borbély Csenzy Mihály, az asztalos Tóth Ede és Csepreghy Ferenc, az ipari munkás agyagfalvi Hegyi István, Kassák Lajos, Vanczák János stb.
