Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 4. szám - Dr. Szlávik Mátyás: A tudás és a hit világa
152 Dr. Szldvik Mátyás: A tudás és a hit világa. ember. A lelkész a jót, a tudós az igazat, a művész a szépet s a gyakorlati ember a hasznosat szolgálja. Együttesen termelik a logikai esztétikai és gazdasági értékeket. A jónak, igaznak és szépnek, sőt hasznosnak önmagában is van értéke és értelme. Ez a német Spener és Francke szerint az igazi „cultura animi“. A hit, amelyet gyakran „spirituals intellectus“-nak is mond és a tudás problémája, Luthert, a nagy reformátort is érdekelte, bár későbbi éveiben nem tudta a „tant“ és az ,,evangéliumot“ biztosan egymástól megkülönböztetni, és inkább is próféta volt, mint rendszeresen gondolkozó tudós. Tanításába folyton beleszőtte a vallásos gondolatokat, és átélte a Szentlélek megvilágosító erejének tapasztalatát. A tudománynak és művelőjének : az iskolának, szerinte nemcsak ismereteket kell közölnie, hanem nevelnie kell, nemcsak okos, művelt, hanem jellemes, komoly életfelfogású, a társadalom számára hasznos egyéniségeket. Épp azért utálta a középkori terméketlen skolasztikát. Következetesen vallotta, hogy az erkölcsös nevelésnek nincs hatalmasabb segítőeszköze, mint a hit és a vallás. Az evangéliumon alapuló vallásosság fölemeli az ifjúságot az eszmények magaslatába, felébreszti a vágyat minden igaz, szép, jó és nemes iránt, s egyúttal alázatosságra tanítja a tudományos gondolkozás és kutatás dolgaiban. Mint később Fichte, úgy ő is hirdette, hogy a lelkiismeret forrása az igazságnak, s a gyakorlati ész minden észnek a gyökere. Az anyagi és a szellemi valóság tele van rejtélyekkel és titkokkal, melyeknek kulcsa egyedül az Istennél van, akihez pedig nem vihet el a tudás, hanem csak a hit és a vallás. Igéjének megértésében sem juthatunk soha teljességre, —• bár a nagy apostol szerint „a lélek mindeneket vizsgál, még az istenség mélységeit is“. A logikus gondolkozás egyenesen követeli, hogy az Istenhez vezető hit útján s metafizikailag is keressük meg a dolgok végső okát. És ne feledjük, hogy az emberiség szellemi fejlődésére, közelebbről a tudomány, művészet és erkölcs emelésére legáldottabb hatása volt a keresztyénségnek és Luther és Kálvin reformációjának, amelynek szabadságelve egészen más volt, mint a későbbi racionalista, liberális, vagy kultúrprotestáns ember szabadsága. De azért Luther, a mai szellem- és eszmetörténeti módszer világánál tekintve, a tudományos kritikát is gyakorolta. Vallásos hitével, mely szerinte „ein lebendig, mächtig, geschäftig, thätig Ding“ soha sem került ellenmondásba. Sokan, mint a teológus Harnack, „első modern ember“-nek is mondják. így Luther, pneumatikus- krisztocentrikus írásmagyarázata mellett is, „mert nem tanácsos és igen veszélyes dolog a lelkiismeret ellen cselekedni“, a római pápás egyház és ingatag hagyományai mellett bírálatot gyakorolt még a biblia tekintélyén is : megkülönböztette a kánontól az apokrifokat, megismerte az ó- és újszövetségi könyvek értékkülönbségét, — bár vallotta az írás egyértelműségét —• az Újszövetségben elébe teszi Pál apostol leveleit, főleg a négy főlevelet az evangéliumoknak, mert „tisztább és világosabb bennük az evangélium“, a római
