Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 4. szám - Dr. Szlávik Mátyás: A tudás és a hit világa
Dr. Szldvik Mdtgds: A tudás is a hit világa. 153 levélről azt tartja, hogy az „az üjtestamentomnak tulajdonképpi főrésze és legtisztább evangéliuma“, a hitet személyes vallásos meggyőződésnek mondotta, és az egyházi hitvallásszerű és szimbolikus hittől lényegesen megkülönböztette, betűrabságot és szimbólum- kényszert nem ismert, s minden evangéliumellenes dologban hitvalló, bizonyságtevö és protestáló reformátor volt. Szoros kapcsolatba hozta a benső vallásos tapasztalást és a tudományos vizsgálódást, az Isten fogalmánál a pantheista és monotheista felfogást, s az egyházfogalomnál a valót és az eszményt összeegyeztette, az akarat szabadságát a tudós, de hitetlen racionalista Erasmus-szál szemben erős vallásos erkölcsi korlátok közé szorította. A Krisztus igaz istenségét az ő valódi emberségével a legbensőbb kapcsolatba hozta. Istennek előretudását és mindenhatóságát a könyörülő kegyelemre irányuló benső vallásos hitével elmélyítette. A rossz lelkiismeretet igazi „pokolnak“ és a jó lelkiismeretet „paradicsomnak“, sőt „mennyországnak“ mondotta, s végül a hitet isteni üdvözítő erejénél fogva — bár neki is voltak paradox követelményei és kortörténeti feszültségei — semminemű tekintéllyel vagy kényszerrel nem azonosította, hanem az igazságról való mélységes benső meggyőződés, a meggyőződésteljes bizonyosság körébe utalta. Szerinte istenünk nem szokás, hanem igazság, amelynek útja a bűnbánó megértés és újjászületés által megtisztult személyes vallásos és tudományos meggyőződés. Ennek elsajátításában Pál apostol és Augusztinusz mellett Luther a keresztyén egyháztörténet legklasszikusabb követendő élet- és példányképe. Szabad és keresztyén meggyőződés a legjobb tudás és lelkiismeret szerint — ez Luther hite és reformátori főelve. Találóan mondja végül Luthardt, hogy a hit dolgában nem- csupán az ész, hanem a lelkiismeret és a szív is beszél, mivel a hit az egész ember dolga. Annak bizonyossága is ismeret. Mint ilyen, nemcsak az akarat, vagy az érzelem, hanem egyúttal a gondolkozó szellemnek is a dolga a maguk szoros összetartozásában és benső összefüggésében. Önönmagukban véve „hideg oltárok“ a vallással szemben. A mai evangélikus hitünk a haladásnak és a fejlődő komoly értelemnek a vallása, amellyel Pál apostol szerint a tudás világában „fel tudjuk fogni, mi az igazi szélesség, hosszúság, magasság és mélység“. Ez alapon egyik régebbi német teológusunk : Graul Platonra, Kantra és Hegelre emlékeztetőleg a hitet „legfőbb észeszmének“ s az Istent „végtelen intelligenciának“, „örök energiának“, „egyetlen igazságnak“ s „egyedüli valóságnak“ mondotta. A hit és a tudás problémájának, mint a ,,Glaube und Wissen“ című német folyóirat 1905 óta is igazolja, a gnosztikusoktól kezdve föl a jénai dogmatikus Lipsiusig csaknem beláthatatlan irodalma van. E probléma Madáchiinkat is foglalkoztatta. Nálunk főleg Kornis Gy. és Nagy J. foglalkozott vele. Üj abban Raffay S. a „Keresztyén Igazság“ hasábjain. A hitnek is van tudása, sőt az a legfőbb tudás, és ez ennek a közvetlen bizonyossága. A hitnek láthatatlan világa épolyan közvetlen bizonyosság, mint a tudásnak látható világa,
