Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 1. szám - Dr. Márton Béla: A földrajztanítás módszere
8 Dr. Márton Béla : A földrajztanítás módszere. Az összefüggések megértését azzal könnyítjük meg, hogy a vázlatot felírjuk a táblára, éspedig úgy, hogy a pontok egymásutánja és egymásmellettisége világosan kitűnjék. Pl. a Dunántúl vázlata : I. Fekvés. II. Nagyság. III. Keletkezés. Süllyedés. Harmadkor. IV. Felszín : Síkság-dombvidékek-hegységek. V. Éghajlat. Hőmérséklet-szél-csapadék. VI. Vizek. Folvók-tavak- csatornák. VII. Talaj : Agyag-kavics-homok. Lösz. Vili. Növényzet. Puszta-erdő-rét-szántóföld. IX. Talajfelhasználás. 1. Mezőgazdaság. a) földművelés : gabona-takarmánynövények-szőlő-gyümölcs ; b) állattenyésztés: szarvasmarha-sertés-ló-juh-baromfi-hal. 2. Erdő- gazdaság. Fa-makk. 3. Talajkincsek : szén-bauxit-ásványosvizek-für- dők. X. Ipar: mezőgazdasági-vas- és fém-, agyag- és üvegipar. XI. Közlekedés : utak, vasútak-hajózás. XII. Kereskedelem. XIII. Lakosság : száma, népsűrűség-nemzetiség-vallás-műveltség. XIV. Települések. Az új anyag tanítása a célkitűzéssel kezdődik. Ha helyesen állapítjuk meg a célt, akkor a tanuló figyelme egy pont felé irányul, s felmerülnek benne azok a képzetek, amelyeket már régebbi tanulmányai, olvasmányai stb. során megszerzett. Ha pl. azt mondjuk, hogy ma Belgiumról tanulunk, amelyet Európa műhelyének neveznek, akkor a különböző ipari műhelyek képe elevenedik fel a gyermekben, iparcikkeket lát maga előtt, sok embert, akik tesznek- vesznek. A helyes célkitűzésnek ismert képzeteken kell alapulnia és gondolkozásra kell ösztönöznie. Helytelen, ha azt mondjuk, hogy Indiát, a csodaországot tanuljuk meg, mert a tanuló alig fogja elképzelni, hogy milyen lehet egy csodaország. Helytelen az a célkitűzés is, amely az eredményt tűzi ki, amit a tanítással el akarunk érni. Ilyen pl. Olaszország, a sűrűn lakott ország. A célkitűzés helyességéről, vagyis arról, hogy felelevenedtek-e a tanulóban azok a képzetek, amelyekhez az újakat társíthatjuk, néhány kérdéssel győződünk meg. Erre rendesen az előző óra anyagának számonkérése nyújt alkalmat. Ha az előző órán pl. valamelyik terület természeti viszonyait tárgyaltuk, akkor a számonkéréssel készítjük elő a tanulókat a termelési viszonyok megismerésére. Ha azonban új tájékot, országot akarunk tárgyalni, akkor mindig megvizsgáljuk, hogy mit tudunk már róla. Ezzel megismerjük azt az alapot, amire építhetünk, és rájöhetünk arra, amit helytelenül tudnak. Ha a tanulóknak nincs már mondanivalójuk, akkor a térképhez fordulunk. Az egyik a fekvést, a másik a határokat, a harmadik a folyókat, városokat, felszínt olvassa le. Ezután következik a magyarázat, de ha közben az az érzésünk támad, hogy amiről beszélünk, a tanulók is tudnak valamit, akkor megint felszólítjuk őket annak elmondására. A honismeret fogja a legtöbb alkalmat arra szolgáltatni, hogy a tanulók belekapcsolódhassanak a tanításba. Hazánk nagysága, folvói, hegyei, a lakosság száma, amivel összehasonlítjuk az idegen földet. A homokdombos terület a sivatagot, a rét a prérit, a tópart a tengerpartot, a záporeső a trópusi esőt, a téli tájkép a sarkvidéket idézi fel.
