Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 1. szám - Dr. Márton Béla: A földrajztanítás módszere
Dr. Mórion fíéla: A földrajztanítás módszere. 9 A célkitűzés és előkészítés után az új anyag közlése, a magyarázat következik. Ennél figyelembe kell venni Charcot francia orvos megállapításait, amelyek szerint vannak, akik látás, olvasás, mások hallás és végül olyanok, akik mozdulatok útján szereznek leggyorsabban értesülést az új dolgokról. Ezek a típusok azonban egy-egy egyéniségben sem fordulnak elő tisztán, hanem rendesen vegyesen jelentkeznek. Ezért a tanítás közben mind a bárom típust figyelembe kell venni. Ügy kell beszélni tehát, hogy jól lehessen hallani, képeket, terményeket, néprajzi tárgyakat kell bemutatni, rajzolni, rajzoltatni, vázlatot írni és íratni, hogy a különböző természetűek egyformán érvényesülhessenek, és az új anyag minél jobban megszilárduljon bennök. Ma már egyre inkább háttérbe szorítják a tanításnak azt a módját, amit előadásnak nevezünk. Arra hivatkoznak, hogy a tanulókat tétlenségre kényszeríti, elfárasztja, s ilyenkor gondolatai csakhamar másfelé kalandoznak. Ez elsősorban a fiatal tanulóknál következik be. Ezért a kérdve-kifejtő módszert, ma pedig a munkaiskolát ajánlják. Bár az előadás ellenzőinek igazságuk van, mégsem lehet azt teljesen mellőzni, hiszen főként idegen országok viszonyairól igen sok esetben semmit sem tudnak a tanulók, amire támaszkodhatnánk. Alföldi fiú előtt ismeretlen a hegyi, vagy a tengerparii népek élete. Nagy előnye a'. előadásnak szuggesztív hatása mellett az is, hogy sok időt lehet vele megtakarítani. Gondolni kell arra is, hogy az előadás figyelése önfegyelmezésre neveli a tanulót és képessé teszi arra, hogy hosszabb beszédeket meghallgasson, és hasznára fordíthassa. Erre elsősorban az egyetemen lesz szüksége, ahol már is tapasztalható, hogy ebben nincsenek eléggé iskolázva a hallgatók. Ezért nem tanácsos az előadást teljesen elhagyni a tanításból. Hasznos az is, ha kiváló geográfusok könyveiből a magyarázatba illő részeket olvassuk fel (1. Szondy Gy. : A modern iskoia és az ifjúság olvasmányai, A Tanítás Problémái. 7. sz.), csak az a fontos, hogy ne legyen hosszú, és hogy mi magunk olvassuk fel. Az olvasmány lehet a tanítás kiinduló pontja, amire német földrajzi módszerek (P. Knospe: Lehrbeispiele aus der Erdkunde. Berlin-Leipzig. 1032.) és az amerikaiak (Wellington Derwent : An introduction to Economic Geography. Chicago) mutatnak példát. A kérdve-kifejtő módszernek az az előnye, hogy a tanuló maga is résztvesz az új anyag megszerzésében. Erre a kérdés az eszközünk. A kérdésnek olyan határozottnak kell lennie, hogy csak egyetlen feleletet lehessen reá adni. Az ilyen kérdések feltevése a tanár részéről nagy gyakorlottságot kíván, és mégsem bizonyos, hogy csakugyan a várt feleletet kapja-e. A kisegítő-kérdésekkel pedig telik az idő. Felhozzák e módszer ellen azt is, hogy a gyermeket leszoktatja az önálló gondolkozásról, de még az önálló beszédről is, mert az első szótag után könnyű a tanulónak az utolsót hozzáragasztani. Lehetetlen azt követelni a gyermektől, hogy mindent kitaláljon, amit a felnőttek felfedeztek és szellemileg kitermeltek. (Kendoff K. : Föld
