Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 4. szám - Zsolnai Vilmos: D. Geduly Henrik
Zsolnai Vilmos: D. Geduly Henrik. 145 D. GEDULY HENRIK, a tiszai ev. egyházkerület püspöke, 1866—1937. A protestáns főpásztori erények jellegzetes megszemélyesítője, a mélységes istenhit, a tettekben megnyilvánuló emberszeretet, a bölcs iskolakormányzás és mindezeket kiegészítő önzetlen hazafiúi áldozatkészség és izzó hazaszeretet egyik legnemesebb képviselője, D. Geduly Henrik ev. püspök, 1937 február 18-án, Nyíregyházán, hosszas szenvedés után elhunyt. Életének iskolai és irodalmi vonatkozású alkotásaival messze jövendő időkre bevéste nevét az evangélikus iskolaügy történetébe is. 1891-ben kezdi meg nyíregyházi munkásságát mint segédlelkész és mint az ev. főgimnázium ev. és református tanulóinak vallástanító lelkésze. Erről a munkájáról ő maga úgy nyilatkozik meg a Nyíregyházi Öregdiákok Emlékkönyvébe ,,Az öreg diákokhoz“ címen írt cikkében : „Nyíltan megvallom, hogy a vallásoktatás munkáját ellátnom mindig nagy örömömre szolgált. Gondosan, lelkiismeretesen készültem óráimra. Irattáramban ma is megvannak azok a dolgozataim, amelyekben az V. osztály bibliaismertetési anyagához, vagy a VIII. osztályban a Bancsó-féle „Hit- és erkölcstanához óráról- órára bőséges magyarázatokat dolgoztam ki. Tanítványaim osztatlan figyelme és szemmel látható érdeklődése jutalmazta abbeli fáradozásomat, hogy óráimra ilyen lelkiismeretes előkészület után mentem el, és öreg diákjaimnak velem szemben nem egy alkalommal kifejezésre juttatott nyilatkozatai igazolták később azt a reményemet, hogy ez a fáradozásom nem marad gyümölcsözetlen.“ Már mint segédlelkész elismert munkása a rohamosan fejlődő Nyíregyháza társadalmi, irodalmi és hazafias közéleti mozgalmának. A város hazafias ünnepeinek ő a hivatalos szónoka, munkatársa a Nyíregyházi Hírlapnak, a millennium esztendejében megírja a város megbízásából „Nyíregyháza az 1000. évben“ című nagy monográfiát. 1896-ban a nyíregyházi ev. egyházközség rendes lelkésze lesz, két évre rá esperességi, majd egyházkerületi főjegyző, és 1911-ben az akkor még Árvától Brassóig terjedő tiszai egyházkerület püspöke s mint ilyen 10 egyházmegyének, 2 főiskolának, 6 főgimnáziumnak, 1 tanítóképzőnek és 6 polgári iskolának lett és volt előrelátó, tárgyilagosan ítélkező, szeretőszívű egyházi főhatósága. A magyarság trianoni végzete a tiszai ev. egyházkerületnek is tragikus végzetévé lett. Az egykori hatalmas, Nagy-Magyarországnak majd egyharmadát magába záró tiszai egyházkerület két kis egyhází
