Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 3. szám - Megjegyzések
130 Megjegyzések. a Cserkészszövetségtől az első felhívást kaptuk a diáklevelezés megindítására ; célom az volna, hogy ennek a hároméves levelezésnek ■—- egyelőre szűk körre terjedő tapasztalataimból — leszűrjem pedagógiai tanulságait, és egyben megállapítsak néhány elvet, amely szerint diákjaink további levelezése irányítható volna. Legelső alkalommal, mikor még a Szövetség felhívása előtt diáklevelezést indítottunk, legelsősorban a nyelvtanulás célja állt a szemünk előtt. Tiszántúli kisváros leánylíceumában "tanítva, leginkább azt hiányoltam, hogy a német vagy francia nyelv tanulásánál kisvárosi leány semmi kapcsolatot nem érez az élet és iskolában megtanult nyelv között : Kisújszálláson, Mezőtúron vagy Karcagon ugyan ki látja hasznát annak, ha tud is németül vagy franciául? Tudományos szempontból, elméleti elmélyedés kedvéért vajmi kevés tanulónk fog az iskolai lecke elvégzésén kívül nagyobb buzgalmat kifejteni modern nyelvek tanulásában. Idegennyelvű könyvek olvastatásával, főképp könnyebb és rövidebb novellákkal, lehet kísérletet tenni, de sokaknak ez is igen fáradságos dolog. Diákcserében aránylag kevés tanuló vehet részt, anyagiak miatt. VI., VII., VIII. osztályban akad egy-egy tanulónk, akinek talán volt alkalma megjárni Ausztria keleti részét, Bécset vagy Grázot. Tanulóink nagy része legelőször levelezés útján lépett személyes viszonyba azzal az idegen nyelvvel, amelyet megtanult. Ebben érezte meg először, hogy a megtanult idegen nyelv hasznot hajt és nemcsak fáradságot, hanem örömet is okoz : valahonnan, nagyon messziről, Berlinből, Rouenból, Helsinkiből levelet hozott a posta ; kedves, fiatal leányok fényképét: Grete, Yvonne, vagy Pirkko, hogyan fogunk diskurálni? Az idegennyelvű leveleket talán nem írjuk olyan nyelvtani pontossággal, mint iskolai dolgozatainkat : mindenesetre sokkal szívesebben írjuk, nagyobb szókincsre és több kifejezésre van hozzá szükségünk. A szótudásunk igen sokat bővül, kifejezésbeli készségünk gyarapszik ; gyakrabban nyúlunk a szótárunkhoz, ha meg akarjuk értetni magunkat. A hétköznapi német vagy francia nyelvből többet tanulunk meg így, mint iskolai könyveinkből. Az első szempont, a nyelvtanulás szempontja, meghozta a várható eredményt : személyes élményt, kedvet és az ambíció fokozását. Vannak azonban a levelezésnek tárgyi szempontjai : 1. egyrészt az, amivel a mi ismereteink bővülnek akkor, mikor egy másik nemzet ifjúságával érintkezésbe lépünk ; 2. másrészt az, amivel mi gyarapítjuk egy másik nemzet ifjúságának látókörét ; felvilágosító munkát végzünk, mikor megismertetjük magunkat, viszonyainkat, törekvéseinket és szerencsétlen sorsunkat. Ne áltassuk azonban magunkat, és ne álljunk elő túlzott követeléssel : serdülő gyerek, talán még a fiú is, de még inkább leánygyerek, a levelezésben elsősorban személyi és szubjektív viszonyt keres. Igen nehéz rávezetni, hogy egyebet is lásson és keressen benne. Ezt hiba lenne tőlük zokon venni. Érdekes volna azonban a leveleket szemügyre venni, hogyan nyilvánul meg bennük az ifjúkor lelkülete ; érettebb korunknak szenvtelenségében csodálkozva döbbenünk meg azon a forró és szenvedélyes hangon, lendületes és meleg szavakon, amit szeretetkereső fiatal leánykák mondanak egymásnak. A levelezéssel együtt jár a csereberélés és ajándékozás, fényképek, kézimunkák, kották, nemzeti specialitások küldözgetése. Pedagógiailag ezt sem kell lebecsülni : mindez színezi a leánykák életét, fejleszti a szimpátiára való hajlamot és az örömszerzésben nyilvánuló önzetlenséget. Levelezés Magyarországból Német-, Olasz-, Francia- és Finnországgal, azonkívül Angliával folyik. Diákleányaim levelezése jelenleg főképpen Német- és Finnország felé irányul. Amennyiben tárgyi ismeretszerzésről van szó, ezekből a levelekből szeretnék néhány kuriózumot kiragadni. Töredékesen, de határozottan és öntudatosan nyilvánul meg az új Németország és a német ifjúság szelleme néhány német leány leveléből. 1934 őszén egy schwarzwaldi városkából 16 éves leányka írja : „Német leánynak lenni ma nagy feladat és nagy kötelesség. Annyira körül vagyunk véve ellenséggel, hogy fel kell készülnünk a legnagyobb erőfeszítésekre és legnagyobb nélkülözésekre. Nagyon sokat kell dolgoznom, de tudom hogy miért dolgozom.“
