Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 3. szám - Zombor Zoltán: Mitrovics pedagógiai rendszere és a herbartiánizmus
Zonibor Zoltán : Milrovics pedagógiai rendszere és a herbartianizmus. 107 Az emberi lélek felfelé törekvése azonban itt sem áll meg, létparancsa hajtja a világegyetem Uralkodójának és Teremtőjének leikébe, fogadására, hogy ezzel kiegyenlítse földi életének hézagait, és teljessé tegye az egyetemes erkölcsiség eszményeinek diadalát. A fejlődés legmagasabb fokát jelenti tehát, hogy felismerjük a kozmikus életközösség egyetemességét és abban a legfőbb lénynek hozzánk- való kegyelmét, magához emelő akaratát.4 Ezen a ponton lép az etika után az esztétika Mitrovics pedagógiá- jába, midőn rámutat arra, hogy az ember magasabbrendű differenciáltságának lényeges jegyei közé tartozik a művészet is, amely a nyomában fakadó esztétikai érzések révén még érzékenyebbé, finomabbá, magasabbrendűvé teszi az ember világnézetét. Az esztétikai értékelés, az embernek főleg érzelmi életét gazdagítja, de nemesíti és neveli is. Alig emeli valami olyan magasra és akkora intenzitással az ember színvonalát, mint az esztétikai érzelmek. Azért folyamodik a vallás is az egyházművészet eszközeihez, mert segíti abban, hogy az ember lelkét Istenhez emelje föl. Aki gyakori részese a művészi élményeknek, életrendjében egészen más szerepet szán minden alacsonyabbrendű élvezetnek is. — De másik kiemelkedő gyakorlati eredménye az állandó művészi ráhatásnak annak nagy szociális jelentősége is. Az esztétikai gyönyörködés ugyanis az erkölcsi életközösség mellett egy nagy esztétikai közösségbe foglalja az embert. A tiszta humánum nem bontakozhatik ki a nevelés folyamán esztétikai szempontok érvényesítése nélkül. Hiszen a nevelés az esztétikai szempontok irányításával vezeti el az embert leghatározottabban önmagához, mert az ember legteljesebben művészetében tükröződik, abban mutatja meg, hogyan látja és ítéli meg a világot, s arra milyen érzelmekkel reagál.5 Eme problémák tisztázása után tűzi ki Mitrovics a nevelés célját, amely szerinte nem lehet más, mint végigvezetni az embert azon az úton, amelyen eléri a tiszta humánum kifejlődését. Ennek a fejlődésnek az eredménye a valláserkölcsi személyiség, amely a lehetőség mértékéig kifejlesztett erőit kora nemzeti társadalmának szolgálatába állítja be.6 A személyiség fogalma Mitrovicsnál kifejezi egyrészről az egyén lehető legteljesebb kifejlesztésének a jogát és kötelességét, de másrészről azt is, hogy ezt az erőt az emberi közösség életfolytonosságának a szolgálatába kell beállítania. Nála tehát a személyiség egyaránt jelenti az egyént, mint a társadalom felelős tagját és az életnek valláserkölcsi színvonalát.7 Mitrovics rendszerének második része : az értelem, érzelem és az akarat nevelése. Ez magában foglalja a modern pedagógia valamennyi 4 V. ö. Mitrovics : id. mű. : 28—34. 1. 8 Y. ö. Mitrovics : id. mű. : 36—37. 1. 6 V. ö. Mitrovics : id. mű. : 64. 1. ’ V. ö. Mitrovics : id. mű. : 38. 1.
