Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 3. szám - Zombor Zoltán: Mitrovics pedagógiai rendszere és a herbartiánizmus
108 ZombOr Zoltán : Mitrovics pedagógiai rendszere és a herbaríianizmus. segédtudományának minden pedagógiailag felhasználható és alkalmazható eredményét. Az értelmi nevelés legközvetlenebb feladatának azt tartja, hogy az oktatás vagy tanítás útján a szükséges tárgyi ismeretek nyújtásával megismertessen bennünket lehetőleg mindazzal, amire nekünk a környezetünkbe való beilleszkedésünk során létfenntartásunk érdekében szükségünk van. A tiszta humanitás eszménye azonban a létfenntartáson kívül megköveteli, hogy megismerjük az erkölcsi életközösség törvényeit, s hogy istenfiúságunk legmagasabbrendű eszményiségét is betölt- sük. Természetes dolog, hogy ez a magasabbrendű erkölcsiség nem képzelhető el, illetve nem létezhetik magasabbrendű értelmiség nélkül. A lelkiélet szerves egységéből következik, hogy az érzelmi gazdagság kifejtése is értelmiségünk differenciálódásától függ. Egészen kétségtelen u. i., hogy emelkedett módszeres eljárásokhoz szokott s a tiszta humanitás légkörében mozgó értelmi élet érzelmeivel és cselekedeteivel is tiszta és nemes eszmények körében fog maradni. Az értelem nevelésének igen fontos eredménye továbbá magának az elmének a kiiskolázása a disciplina útján, mely egész lelki habitusunkra jótékony hatással van. A főcél a szellemi erők formális kiképzése, tehát magának az embernek, az emberi lélek képességének összhangzatos fejlesztése, valamint a fizikai és lelki készségek megszerzése.8 Az értelmi nevelés feladatának körvonalazása után tér rá Mitrovics az egyes értelmi tevékenységek lélektanának ismertetésére, majd sorra megállapítja ezek fejlesztésének, nevelésének pedagógiai elveit. Részletes összefoglalását adja a figyelem lélektanának, ismertetvén a figyelem egyéni eltéréseit és típusait, a külső és belső, érzéki és intellektuális, önkényes és önkénytelen figyelem sajátságait: a figyelés tárgyi és alanyi feltételeit és a figyelést gátló tényezőket stb. Az ezekkel kapcsolatban bőségesen kínálkozó alkalmakat természetesen mind felhasználja bölcs pedagógiai és didaktikai elvek tudatossá tételére, megindokolására és megállapítására. A figyelem után a szemlélet lélektanát és pedagógiáját dolgozza fel. Ismerteti a szemlélet lélektani lefolyását és sajátosságait, a térés időszemléletet s a szemléltetés pedagógiai hatásának lélektani okait. Megállapítja, hogy a szemlélet tárgyaiban az elvek és tételek konkrét és egyedi formában jelentkeznek, éppen úgy, mint az életben. A szemléltetés tehát az élet közvetlenségével hat. A hatások másik forrása szemléltetés érzékletes jellege, amelyekkel rendszerint gazdagabb hangulati elemek társulnak. Legfőbbképpen pedig a szem8 V. ö. Mitrovics : id. mű. : 83—95. 1.
