Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 1. szám - Dr. Márton Béla: A földrajztanítás módszere
Dr. Márton Béla: A földrajztanítás módszere. 1 A földrajztanítás módszere. Mint minden tantárgy tanításának, úgy a földrajzénak is az a célja, liogy a tanulót erkölcsös emberré nevelje, szellemi erőit kifejlessze és ismeretekkel lássa el. E szerint a földrajznak is tárgyi és nevelő feladata van. Tárgyi feladatát a tanterv így írja elő : „A Földnek, különösen a Föld felszínének ismerete a rajta folyó élettel együtt, főképpen hazánk történelmi és gazdasági helyzetének megismertetése.“ Ismertetnünk kell tehát a Föld fizikai tulajdonságait, politikai tagoltságát, azokat az okokat és kölcsönhatásokat, amelyek ezek kialakulásában közreműködnek ; a Földet mint égitestet, és ki kell fejleszteni azt a képességet, hogy a térképet megértsék. E feladatok között egy sincs fontosabb, mint a haza földjének és életének megismerése. Ezért tanulja meg mindenekelőtt a szülőföldjét, hogy az ott nyert fogalmakkal megérthesse tágabb szülőföldjének, hazájának képét, mai és múlt életét, ezért tanulja Európa többi országait, a többi világrészt, mert ezek a hazával állnak szorosabb, vagy lazább kapcsolatban, és életük a haza életére is hat. Lehet valamelyik föld, ország a világ legszebb tájéka, lehet népének nagyon eleven élete, mégis csak annyival van reánk értéke az ismeretének, amennyiben sorsunk valamilyen módon hozzáfűz. A földrajz feladatának e megfogalmazásában tehát a hazának nagyobb jelentőséget tulajdonítunk, mint a szűkebb értelemben vett szülőföldnek. A szülőföldön a középiskolai tanulóknál a tanterv az iskola székhelyét és közvetlen környékét érti; az iskola nem is vállalkozhatni másnak az ismertetésére, viszont nagyon sok tanulónak az iskola székhelye nem a szülőföldje, hanem egy idegen város, amelyet tanulmányai befejezése után elhagy, és ritka esetben visszatér igazi szülőföldjére, de sokkal több esetben más idegen helyre sodródik. Idegen megyébe, idegen városba kerül, de a hazában marad. És ekkor kell, hogy annyi alapismerete legyen, amelyen az új környezet szerete- tét felépítheti és kell, hogy meglegyen benne az ösztönzés arra az törekvésre, hogy ennek az új környezetnek fejlesztésén a város szülötteivel együtt dolgozni akaró és tudó munkatárs lehessen belőle. Ha ezt az iskola megtudja valósítani, akkor nem fogja többé szerencsétlennek érezni magát az a dunántúli — mondjuk —- tisztviselő, akit a hivatala a Tiszántúlra hoz, és a budapesti ember sem fog kétségbeesni, ha valamelyik vidéki városban nyer beosztást. í
