Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 1. szám - Dr. Márton Béla: A földrajztanítás módszere
2 Dr. Márton Béla: A föld'-ajztanílas mólszere. A földrajz nevelő feladata az erkölcsi és szellemi erők fejlesztése. A szellemi erőket fejlesztjük akkor, ha új képzeteket és szemléleteket nyújtunk. Az iskolába kerülő gyerek már sok mindenfélét látott, hallott, tanult, csakhogy mindezekről igen sok esetben nincs világos tudása. Olyan dolgokat, amiket azelőtt százszor is láttunk, csak akkor látjuk helyesen, ha a tanítás ezt a homályos szemléletet világossá, helyessé és erőssé teszi, újakkal bővíti és valóságos szemléletekké alakítja. Minden újabb szemlélettel bővül a látókör, s az ember ítélőképessége mentesül az egyoldalúságtól. A földrajz a tér elképzelésére is nevel. Magunkon is tapasztalhatjuk, hogy nemcsak a Föld nagyságának, a világűr kiterjedésének, hanem már kisebb területeknek elképzelése is nagy nehézséget okoz. Állandóan kell gyakorolni magunkat abban, hogy egy területnek számokban megadott kiterjedése ne csak puszta szám legyen, hanem tér, amelyen az élet lüktet. Tárgyunk népszerűtlenségét bizonyos mértékig a számok és nevek sokasága okozza. A mellett, hogy ezeknek gyakorlati értékük van, nem szabad lekicsinyelnünk emlékezetfejlesztő erejüket. Ha meg lehet tanulni azt, hogy pl. Arany Jánosnak a versbe foglalt gondolatait szószerint mondjuk el, azt is megszokhatjuk, hogy megtanuljuk Magyarországfőbb városait, és olymódon soroljuk fel, mintha a térképről bizonyos sorrendet megtartva olvasnók le. Pl. Az Alföld peremén fekvő városokat Budapestről kiindulva előbb észak felé haladva, majd keletre fordulva soroljuk fel, míg végül visszatérünk kiindulási helyünkre. A földrajzi nevekre és számokra szükség van és lesz is mindig, csakhogy ki kell válogatni azokat, amelyeket fejben kell tartanunk. Hogy valamelyik jelenséget pl. a záporesőt megértsük, meg kell figyelnünk a természetet. Ezzel a megfigyelőképesség fejlődik. Ez a képesség fejlődik a térkép tanulmányozásával, a különböző jelenségek okainak felfedezésével, a jelenségek közötti összefüggések megállapításával, általában ott, ahol a tanulás eredménye valamelyik fogalom felismerése, vagy törvény megállapítása. Ezzel az értelem is fejlődik. Hiszen a jelenségekről és ezzel együtt a Földről annak van igazi képe, aki ezeket érti. Azonban nemcsak értelem fejlődik ezzel, hanem az érdeklődés is az okok iránt, amelyek ezeket az összefüggéseket létrehozzák. És ha felfedezik tanulóink, hogy az a jelenség, ami szemünk előtt lejátszódik, pl. Ausztráliában is végbemegy ; hogy az udvar homokjában lefolyó esővíz ugyanazokat a jelenségeket mutatja, amit a nagy folyók ; hogy a tetők és falak mohája a hegycsúcsokon meginduló növényi életet is mutatja ; hogy minden kis jelenségben a nagy természet tükröződik vissza : akkor szemlélődésre szoknak, ami kiemeli őket a kicsinyes napi gondolkozásból. Az emberföldrajzi tények tárgyalásában alkalom nyílik annak megértetésére, hogy a legkülönbözőbb tájékon élő ember is beletartozik az emberiség nagy közösségébe. Ne tegyünk egyebet, csak egyet
