Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 2. szám - Sarkadi Nagy János: Megjegyzések az új tanterv nevelési céljához
82 Sarkadi Nagy János : Megjegyzések az új tanterv nevelési céljához. legyenek minden magyarnak, a nélkül természetesen, hogy ezzel kellemetlenséget okoznánk elszakított sorsban élő testvéreinknek. Dehát lehetséges ez, ha fajilag, történelmileg, sőt a jövőt illetőleg is ilyen ellentétek vannak közöttünk? Hogyan alakulhat itt ki egységes nemzeti szellem, közös világszemlélet? Ottlik László fentebb idézett cikkében így foglalja egybe az Árpádok korából származó magyar politikai állameszmét: „Magyarország politikai szerkezete nem egy népnek más népek feletti uralmán alapult, hanem egy civilizációs eszmén: egy nyugati szellemű keresztyén királyság eszméjén. Az uralom stílusa az egész középkorban nem j,nemzeti“, hanem „keresztyén“. Ennek speciális magyar vonása az „una eademque libertás“ (190. oldal). Megszülető és jövőt biztosító nemzeti egységünk, a magyar nacionálizmus ezen ezeréves magyar állami gondolaton épülhet fel. Ha a magyar nacionálizmus nem támadó, hanem a maga helyén halálig helytálló és kiegyenlítő lesz a különféle túlzó és éppen ezért jövőtlen nacionálizmusok között, akkor népünk sorsa minden mostani elesettségünk ellenére is emelkedés felé halad. A körülöttünk most tobzódó nemzeti eszmék az illető népek jelenéből fakadnak és ezt a jelent akarják biztosítani. Ezeknek azonban nincs gyökere a múltban, a jelenben is gazdasági és ethikai okok szólnak ellene. Olyan ez a friss nacionálizmus, mint a harmincéves háború idejének vallási fanatizmusa, amelynek lecsillapultával következett el Európaszerte a fejlődés. Ennek legdühöngőbb korszakában is Erdély, ez a speciális magyar politikai alkotás mutatott példát egész Európának a vallási türelemre. Ha azokat az időket átélte nemzetünk, nem kötelességünk-e nekünk is magyarokul átmenteni utódainkat egy jobb korba? Ez pedig csak ilyen nacionálizmus útján lehetséges, amelyik az ősi magyar faji karakterisztikumból következő történelmi fejlődésen alapul. íme tehát van magyar faji vonás, ami végighúzódik egész történelmünkön és ez adja az alapot, amin felépülhet az egységes magyar nemzeti szellem ; erre kell törekedni nemzetnevelésünkben. Ez lehetővé teszi a még fajilag nem teljesen egységes magyarság összeolvadását a nélkül, hogy egyéni érzékenységet bántana. Óvakodjunk a háborút megelőző nacionálizmustól, amely a múlt dicsőségének bódulatában teljes biztonságban hitte magát akkor, amikor belső és külső okok következményeként minden elő volt készítve bukásunkra. Erről állapítja ugyancsak Ottlik L. : „A magyar nacionálizmus elméletét és taktikáját pedig német, szláv és zsidó eredetű írók, tudósok, politikusok építik ki. Éppen ebből következik ennek a türelmetlensége, mert magyarabb magyar akar lenni a vérszerinti magyarnál. Ezek mellett a magyar nép épúgy háttérbe szorult a maga ethnikus értékeivel, mint más nemzetiség“ (296. o.). Talán ez volt az oka, hogy a nemzeti gondolat csak szavakban és nem tettekben élt, mert: „A nemzeti öntudatot jelentő fogalmak tisztázatlanul és rendszertelenül kerültek a magyar ifjúság tudatába, ahon
