Protestáns Tanügyi Szemle, 1936

1936 / 2. szám - Dr. Belohorszky Ferenc: Luther szelleme az iskolai nevelésben

tíelohorszkij Ferenc : Luther szelleme az iskolai nevelésben.57

jelenhetnek meg előttünk: akár közvetlen, személyes munkában, amelynek külső jegyei is vannak, s azok határozzák meg véglegesen a tettek értékét, akár közvetett pozitív munkában, amikor is gondolatai, érzései a köz számára írott művekben terjednek el, s válnak lüktetőivé egy új világnézetnek. Kétségtelen, hogy ez utóbbi hatalmas erő, s szinte nélkülözhetetlen egy idő múlva az eszmék tovaterjedésére és rögzítésére, de az is kétségtelen, hogy ez a pozitív erő, a maga közvetett hatásaival és benyomásaival csak gondolkodtat, de cselekvésre és tettre nem buzdít — csak megértet, de tettvágyat •csak kevesekből válthat ki. Ez az oka annak, hogy oly sok gondolat •és új eszme parlagon hever és megvalósításra vár, olyanokra, akik élettel fogják tudni dokumentálni ezeket. Az ilyen pozitív erő voltaképpen csak negatív tevékenységet vált ki belőlünk, illetve mondjuk azt, az emberek nagy részéből, s ezért a közös gyakorlat hatása kisebb, mint azé, amely a közvetlen erőből, a szubjektív érzésből táplálkozik. Mert az ilyen közvetett eszmékből táplálkozó ember objektivitása a legtöbb esetben odáig fog jutni, hogy észre sem veszi azokat a tényezőket, amelyek a temperamentum, a szív, a lélek érzéseit hívják életre, s elhalad mellettük a nélkül, hogy egyetlen pillanatra is felocsúdnék tárgyilagosságából. Míg az, akinek ténykedése, élete, munkássága a pozitív tevékenység külső mezején is lezajlik, s elveiért, elgondolásaiért harcba is száll, s többé-kevésbbé eltekint azoktól a történetileg talán megállapított, a fejlődéstörvényektől meghatározott úttól, s egyedül a szubjektív benyomások magas erkölcsű elgondolásaira épít, az maradék nélkül írta be lelkét és egész ténykedését nemcsak a jövő történetébe, hanem olyan erőt tart kezében, amellyel hatalmasat tud lendíteni egy nemes ügyön minden tekintetben.

Korunk pedig a tettek kora ! Mégpedig a pozitív tettek kora, olyanoké, amelyekben a belső elgondolást a külső élet is százszázalékosan kell, hogy igazolja. Korunk épp azért fordul szembe a régi világgal, mert azt hiányolja, hogy a szép elvek és még szebb elméletek dokumentálása az életben mindig elmaradt, s a szó és tett két különböző értékfogalommá változott, sőt a szó több volt, s elég is volt, míg a tett majd mindig elmaradt! Vájjon e tekintetben nincsen-e nagy adóssága a múltnak — megállapítani most nem a mi kötelességünk. Csak egyetlenegy gondolatot vetünk most fel : Sokszor hallani és megrovással beszélnek is róla, hogy az ifjúságot a sportok mennyire érdeklik, s szinte sportőrületnek tartjuk ezt a tényt. Kissé mélyebben tekintve ebbe a „sportőriiletbe“, meg kell látni, hogy az ifjúság a sportokban éppen a tetteket keresi, s vágyódva vágyódik feléjük, mert a teljesítmény és tett imponál neki. Vájjon az ő hibájuk-e, hogy szellemi, erkölcsi téren ezt az ,,őrületet“ nem találhatjuk meg bennük, s nem éppen azt kell-e okolni, hogy szellemi és erkölcsi téren a tettrekészség vagy teljesen elmaradt, vagy csak elmélkedéssé változott. Ez pedig természetesen nem kelthet érdeklődést a mai ifjúságban. Igenis állítjuk azt, hogy a szavak és tettek teljes kiegyenlítő egyensúlyba hozása a kor egyik legfontosabb követel-