Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 2. szám - Dr. Belohorszky Ferenc: Luther szelleme az iskolai nevelésben
58 Belohorszky Ferenc : Luther szelleme az iskolai nevelésben. menye ! Nem csoda éppen azért ma, hogy szavak helyett tetteket követelnek az élet minden ágában, a vallásos életben épúgy, mint a politikában és nevelésben is. S így mindegyiknek az lesz az ideálja, aki a pozitív tettrekészséget valósítja meg, és tettekben beszél és nem szavakkal ! Tehát csak tettekkel lehet nevelni ma is, s nem erkölcsi tételeknek az ifjúsággal való puszta szembehelyezésével. Luther fellépését, életét is ez a tettrekészség jellemzi a legjobban. Határozott erkölcsi öntudatában száll szembe a kora ferde vallásos elgondolásaival és krisztusellenes tetteivel, s erkölcsi öntudatosságának legjellemzőbb momentuma épp az, hogy e ponton is egyéni lelki fejlődésen megy keresztül — éppen abból a rendből nő ki, amely ellen szavát legerősebben felemeli. S ebben nemcsak szubjektív tényezők játszanak szerepet, hanem ezeknek a tényezőknek még erkölcsi alapjuk is van, a krisztusi evangéliumban. Ő azonban ezt a krisztusi evangéliumot nem a korabeli vallásmagyarázók felfogása szerint, hanem az alapelem mindenkori figyelembentartása mellett igyekszik gyümölcsözővé tenni a maga és a világ számára. Öntudatosságának tehát van mély alapja, amelyet azonban alapos tanulmányozással és lelki erővel sajátít el s rögzít meg lelkében. Ez az erkölcsi öntudatosság olyan páratlan világot tár elébe, amely nemcsak szép, gazdag és élvezetes, hanem amelyért minden energiáját sem rest feláldozni. S ennek az erkölcsi öntudatosságnak igazi alapja a Szeretet ! „Mert ha a szeretet alapján ítélsz, nagyon könnyén fogsz tudni minden dologban határozni és ítélni, minden könyvek nélkül. Ha azonban szem elől téveszted a szeretetnek és a természetnek törvényét, sohasem fogod eltalálni az ítéletet, hogy az Istennek tessék, még ha összes jogi könyveket és jogászokat is felfaltad volna. Hanem annál nagyobb tévedésbe ejtenek, minél többet okoskodol. Egy jó ítéletet nem szükséges és nem is lehet könyvek alapján hozni, hanem elfogulatlan belátás alapján, mintha semmiféle könyve nem léteznék. Ilyen elfogulatlan ítéletet hoz a Szeretet, a természet törvénye, amellyel minden értelme telve van. A könyvekből csak bonyolódott és ingadozó ítéletek erednek“ — írja a világi felsőségről 1523-ban készült iratában. Ez a szeretet hitvallása a nevelésnek, legfontosabb sarkpontja. Szeretet nélkül nemcsak igazi nevelés nincs, hanem még kevésbbé igazi erkölcsi öntudat fejlesztés. Mert az nem lehet erkölcsi öntudat fejlesztés, hogy bizonyos paragrafusokat tüzön-vizen keresztül érvényesítünk, esetleg a nevelés tárgyának, a gyermeknek megbélyegzésével, letiprásával, és ugyanekkor nem gondolkodunk arról, hogy a gyermek az erkölcsi öntudatosságot elérhesse. Mert nincsenek itt valóban formák, paragrafusok, melyek ezt a felemelkedést meghatározzák, csak egyetlenegy törvény: a szeretet parancsa, ami megértést is jelent, megítélést és nem ehtélést, s ennek át kell járni egész életünket és nevelésünket. S ezzel a Szeretettel dokumentálhatjuk a legjobban, hogy minden körülmények között, minden lehetőségben nemcsak hivatásunk magaslatán állunk, de a legnagyobb
