Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 2. szám - Kun Sándor: Bemutatkozó tanítások a tanárválasztás előtt
52 Kun Sándor : Bemutatkozó tanítások tanárválasztások előtt. tanár volt eddig, még kevésbbé mutatja, hogy milyen nevelő. A nevelői rátermettség pedig talán még fontosabb, mint a tanítási készség. Minden tanárnak, de főként nekünk kálvinista tanároknak a teljes szakképzettség mellett elsősorban és főként nevelőknek kell lennünk. Ez az egy órai bemutató azonban a pályázónak erre valóságáról semmi képet nem ad. Lehet, hogy teletűzdeli tanítását nevelést célzó megjegyzésekkel, de ezek csak szavak lesznek, és életté nem válnak. Ezzel az ellenvetéssel szemben viszont dr. Törös László lélektani okfejtés alapján állítja, hogy szakemberek, mesterségük minden csinját-binját ismerő gyakorlati pedagógusok valakinek a nevelői, érzékét rövid próba után is, intuitive meg tudják állapítani. Egyj mozdulat, egy szemvillanás, a reakció elevensége, nem utolsó sor-'v ban a hanghordozás, a soha nem látott gyermekkel bánnitudás foka,, igen jó tájékoztatás a jövőre nézve. A szeghalmi reálgimnáziumban a próbatanítás csak egy része a személyes bemutatkozásnak. Náluk a jelentkező tanár legalább egy teljes napot eltölt a tanári testület körében. Kikérdezik eddigi életéről, tanulmányairól, tudományos törekvéseiről, odaültetik egy tanári társaságban a fehér asztal mellé, idegen nyelvszakossal beszéltetnek szaktárgya nyelvén, és így próbálják kipuhatolni a lehetőség szerint a pályázó összes lelki tulajdonságait. II. A bemutatkozó tanítások ma divatos gyakorlati kivitele ellen azonban több kifogást említenek fel a válaszoló pedagógusok, mert a részletekben fontos szempontok vannak, amiknek elhanyagolása már súlyos hiba vagy sérelem. Ilyen először is az, ha a pályázó nem „ismeretlen“. Konkrét eset van rá, hogy olyan tanárt, akit egyházi főhatósága, az egyházkerületi középiskolai felügyelő, a maga igazgatója jól ismertek, és tanári munkájával meg voltak elégedve, próbatanításra hívtak ber noha ezen előnyösen kiemelt tanári működéséről egyéniségét részletesen és tárgyilagosan jellemző iratot csatolt be pályázatához. Ez esetben a próbatanítás teljesen felesleges volt. Hiszen szakemberek minősítésére lehetett támaszkodni, mégpedig kebelbeliek adták ezt, akiknek tárgyilagosságában, elfogulatlanságában nem volt ok kételkedni. Másodszor, ha a pályázó már állásban van, helytelen a próbatanítást a pályázó székhelyén levő saját intézetéből egy másik, idegen intézetbe áthelyezni. Ha egy tanár beugrásszerűen átvesz egy merőben ismeretlen osztályt, ahol sem a növendékeket s azoknak színvonalát nem ismeri, sem az elvégzett anyaggal nincs tisztában, akkor valóban hiányzik az a személyi és tárgyi alap, amire a próbatanítását csak félig-meddig szilárdan is felépíthetné. Egy ilyen kísérlet sikerülhet ugyan, de ez nyilván merő véletlenség lesz ; ellenben egy cseppet sem lehet megütődni azon, ha a próbálkozás csődöt vall. Mert elvárható ugyan, hogy ha a tanár biztos volt saját iskolájában az anyagnak a tudásában, annak átadásában, s határozott, biztos
