Protestáns Tanügyi Szemle, 1936

1936 / 2. szám - Kun Sándor: Bemutatkozó tanítások a tanárválasztás előtt

Kun Sándor : Bemutatkozó tanítások tanárválasztások előtt.53 a fellépésben és fegyelmezésben, akkor annak kell lennie a bemutat­kozó tanítás alkalmával is, de mégis csak pontosabban, helyesebben és igazabban tudja megítélni a bíráló bizottság valakinek a tanítói készségét, annak eredményét és egész nevelői hatását, ha az illetőt saját intézetében, a szokott körülmények között, mintegy a maga fészkében figyeli meg és hallgatja meg tanítását, hiszen ott a bizott­ság rendelkezésére állanak az iskola összes adatai (dolgozatok, osztályzatok, a tanár írásbeli munkái stb.). Harmadszor természetes követelmény, hogy az a bizottság, amely előtt a próbatanítás lefolyik, és amelyik erről ítéletet mond, szakemberekből, hozzáértőkből álljon. Bizonyos mértékig kigúnyo­lása, de mindenesetre súlyos céltévesztése az egész eljárásnak egy olyan bizottság kiküldése, amelyik akár kisebb, akár nagyobb részé­ben laikusokból sorozódik. Ez olyasféle hiba, mintha kuruzslók tar­tanának consiliumot egy súlyos beteg felett. Ki mihez nem ért, nem mestere az annak — mondja a közmondás, és ez ebben az esetben is igaz. Tisztelet adassék tehát minden egyéb szempontnak és érdemnek, amik egy tanárválasztásnál érvényesülni akarnak, de ha próba­tanítás útján kívánják a legmegfelelőbbet kiválasztani, akkor a bírá­lók legyenek is képesek ezt a tisztet szakértelemmel ellátni. A próbatanítás bírálóbizottságának összeállítására vonatkozó­lag igen érdekes tervet ajánl Sarkadi Nagy János. A tanárválasztás továbbra is az iskolát fenntartó egyházak joga maradjon, de a meg­választásra érdemes pályázókat egy szakértékből álló bizottság jelölné ki az egész egyházkerületben. Ennek a bizottságnak tagja lenne a pályázathirdető iskola igazgatója és a hirdetett tanszaknak egyik ottani tanára. Állandó tagja lenne a debreceni tanárképző megfelelő szakos előadó tanára az egyetem pedagógiai tanárával együtt. A bizottság elnöki tisztét a mindenkori egyházkerületi fel­ügyelő töltené be. Ez a bizottság a pályázók oklevele, szolgálati bizonyítványa, titkos minősítése és egyéb okmányai alapján válasz­taná ki, hogy kiket tart meghallgatásra alkalmasnak. A próbataní­tást pedig az illetőnek saját iskolájában hallgatná meg a bizottság előzetes bejelentés nélkül. A legjobbnak talált pályázókat kijelölné a bizottság, és a választást e minősítés szerint ejtené meg az iskola­­fenntartó. Nem tartja nehézkesnek ilyen bizottság összeállítását. A pályá­zatot hirdető iskolának érdeke kívánja, és ezért az illető tanári kar­nak azt kötelessége vállalni. Az egyetemi professzor és a tanárképző tanárának bevonása szintén nem lehetetlen. Hiszen őket is át kell hassa a református tanári nívó emelésének gondolata. Nagy előny az 6 részvételük, hiszen esetleg volt tanítványaikról lesz szó, akiknek értékét régtől fogva ismerik. Az meg csak természetes, hogy az egyházkerületi felügyelő lenne az elnöke, mint akinek a kerület összes tanárait ismernie kell. Ennek az eljárásnak az alkalmazása semmi sérelmet nem jelent az autonómiára, sőt teljes megnyugvást adhat az autonom iskola

Next

/
Oldalképek
Tartalom