Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 2. szám - Kun Sándor: Bemutatkozó tanítások a tanárválasztás előtt
Kun Sándor : Bemutatkozó tanítások tanárválasztások előtt.53 a fellépésben és fegyelmezésben, akkor annak kell lennie a bemutatkozó tanítás alkalmával is, de mégis csak pontosabban, helyesebben és igazabban tudja megítélni a bíráló bizottság valakinek a tanítói készségét, annak eredményét és egész nevelői hatását, ha az illetőt saját intézetében, a szokott körülmények között, mintegy a maga fészkében figyeli meg és hallgatja meg tanítását, hiszen ott a bizottság rendelkezésére állanak az iskola összes adatai (dolgozatok, osztályzatok, a tanár írásbeli munkái stb.). Harmadszor természetes követelmény, hogy az a bizottság, amely előtt a próbatanítás lefolyik, és amelyik erről ítéletet mond, szakemberekből, hozzáértőkből álljon. Bizonyos mértékig kigúnyolása, de mindenesetre súlyos céltévesztése az egész eljárásnak egy olyan bizottság kiküldése, amelyik akár kisebb, akár nagyobb részében laikusokból sorozódik. Ez olyasféle hiba, mintha kuruzslók tartanának consiliumot egy súlyos beteg felett. Ki mihez nem ért, nem mestere az annak — mondja a közmondás, és ez ebben az esetben is igaz. Tisztelet adassék tehát minden egyéb szempontnak és érdemnek, amik egy tanárválasztásnál érvényesülni akarnak, de ha próbatanítás útján kívánják a legmegfelelőbbet kiválasztani, akkor a bírálók legyenek is képesek ezt a tisztet szakértelemmel ellátni. A próbatanítás bírálóbizottságának összeállítására vonatkozólag igen érdekes tervet ajánl Sarkadi Nagy János. A tanárválasztás továbbra is az iskolát fenntartó egyházak joga maradjon, de a megválasztásra érdemes pályázókat egy szakértékből álló bizottság jelölné ki az egész egyházkerületben. Ennek a bizottságnak tagja lenne a pályázathirdető iskola igazgatója és a hirdetett tanszaknak egyik ottani tanára. Állandó tagja lenne a debreceni tanárképző megfelelő szakos előadó tanára az egyetem pedagógiai tanárával együtt. A bizottság elnöki tisztét a mindenkori egyházkerületi felügyelő töltené be. Ez a bizottság a pályázók oklevele, szolgálati bizonyítványa, titkos minősítése és egyéb okmányai alapján választaná ki, hogy kiket tart meghallgatásra alkalmasnak. A próbatanítást pedig az illetőnek saját iskolájában hallgatná meg a bizottság előzetes bejelentés nélkül. A legjobbnak talált pályázókat kijelölné a bizottság, és a választást e minősítés szerint ejtené meg az iskolafenntartó. Nem tartja nehézkesnek ilyen bizottság összeállítását. A pályázatot hirdető iskolának érdeke kívánja, és ezért az illető tanári karnak azt kötelessége vállalni. Az egyetemi professzor és a tanárképző tanárának bevonása szintén nem lehetetlen. Hiszen őket is át kell hassa a református tanári nívó emelésének gondolata. Nagy előny az 6 részvételük, hiszen esetleg volt tanítványaikról lesz szó, akiknek értékét régtől fogva ismerik. Az meg csak természetes, hogy az egyházkerületi felügyelő lenne az elnöke, mint akinek a kerület összes tanárait ismernie kell. Ennek az eljárásnak az alkalmazása semmi sérelmet nem jelent az autonómiára, sőt teljes megnyugvást adhat az autonom iskola
