Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 2. szám - Kun Sándor: Bemutatkozó tanítások a tanárválasztás előtt
50 Kun Sándor: Bemutatkozó tanítások tanárválasztások előtt. ról. Szabad legyen ezen a helyen is hálás köszönetét mondanom az előbb felsorolt kiváló pedagógusoknak szíves készségükért, hogy kérő szavamra oly kimerítő, a kérdés mélyére tekintő válaszokat küldtek el hozzám, s ezáltal lehetővé tették, hogy összefoglaló beszámolóm a köznek használás igényével folyóiratunkban megjelenhessék. A kérdést két szempont szerint kell vizsgálat tárgyává tennünk : először elvileg helyeselhető-e ez az újabb időben alkalmazott eljárás, s másodszor annak mostani, szokásos gyakorlati kivitelét minden tekintetben megfelelőnek és kifogástalannak lehet-e tartanunk. I. Elvileg az összes válaszolók cél- és okszerűnek vélik az ilyenfajta próbatanítások meghonosítását a következő indokolás alapján. Vitán felül áll, hogy az iskolai köznevelés terén a legfontosabb tényező a tanító vagy a tanár személyisége. Jó tanterv és kiváló tankönyvek, modern épület és pompás felszerelés, bőségesen dotált szertárak és könyvtárak stb. mind igen lényeges feltételek a helyes és jó eredmény szempontjából, de ezek bizonyos fokig és mértékig csak anyagi alapot nyújtanak, a lelki adottságot a mester egyénisége eszközli, mely a holt anyagot élettel tölti meg. A kitűnő iskola kritériumait nem az anyagi feltételek jelentik tehát, mert a csempézett folyosóval ellátott, központi fűtéses intézetben is találhatunk csapnivalóan rossz tanítást és szinte semmiféle nevelést, ellenben sokkal közelebb járunk a valósághoz, ha azt mondjuk : a jó iskola a jó tanár, mert hiszen a jó tanár még szegényes körülmények között is eredményesebb munkát tud végezni, mint a rossz tanár a legtökéletesebb felszereléssel. Ezt az alapigazságot mindnyájan tudjuk és valljuk. Éppen ezért tökéletesen megérthető és rossz néven nem vehető, ha az iskolájuk ügyét, annak fejlődését lelkükön viselő, vagy azoknak jövőjét szertve féltő felelős tényezők a tanári állásra pályázókat személyesen is akarják látni, és ha a választás előtt szeretnének tájékozódni a folyamodók egyénisége, szakképzettsége, pedagógiai módszere és fegyelmező ereje felől is, hogy így a sok pályázó közül a lehető legjobb tanárt választhassák meg. Különösen fontos ez a református iskolákban, mert a mi egyházi törvényeink szerint a rendes tanárok választása élethossziglan tartó időre szól, s így ha elhamarkodott választás útján nem alkalmas egyén jut be valahová tanárnak, attól semmiképpen sem lehet megszabadulni egészen haláláig. Az első ellenvetés az lehetne, hogy hiszen minden pályázó mellékeli kérvényéhez oklevelét, bizonyítványait, egyéb okmányait, azokból meg lehet állapítani, ki milyen tanár. Egy magasabb fokú testületnek, a Tanárvizsgáló Bizottságnak, ítéletét csak nem bírálhatja felül pl. egy vidéki gimnáziumnak nem szakemberekből álló igazgatótanácsa ! De ezzel az ellenvetéssel szemben meg kell gondolni, hogy a mai tanárvizsgálati rendszerünk mindössze csak négy osztályzattal különbözteti meg a jelöltek készültségét, tudását; hogy bírálhatjuk el a sok egyformán minősített oklevelet, ha nem ismerjük közelebbről tulajdonosaikat? Azután az oklevél elsősor-