Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 1. szám - Hazai és külföldi irodalom
Hazai és külföldi irodalom. 43 ban. Egy bevezető cikk általánosságban foglalkozik e kérdéssel, s arra az eredményre jut, hogy az iskolának elsősorban lelki előkészítést kell nyújtania. Az ezután következő cikkek részletesen foglalkoznak e szempontból az egyes tantárgyakkal (főkép történelem, földrajz, reális tudományok, testnevelés). Külön tanulmány szól a légvédelem kérdésének a középiskolai tanításban való szerepéről. Van a füzetben továbbá egy a német harci dallal foglalkozó tanulmány is. Egyébként ezt a füzetet, épúgy, mint az előbbieket is, főkép a füzet főtárgyára vonatkozó újabb munkák ismertetése fejezi be. Zeitschrift für Deutschkunde. 1935, 1—7. füzet. E hét változatos tartalmú füzetben sok pedagógiai szempontból is érdekes tanulmány van. így Herbert Freudenlhal azzal a kérdéssel foglalkozik, mikép lett a „Deutschkunde“ a németséggel foglalkozó tárgyak középpontjává. A szerző szerint meg kell szűnnie az iskola elszigetelődésének a közélettől. Az iskola kis formában a német közéletet mutassa. E tekintetben minden tantárgynak szerepe lehet. Hans Krwdsen az ifjúság színi előadásairól írva azt tartja helyesnek, ha oly darabokat ad elő, melyekben saját életnyilvánulásai mutatkoznak. Walter Hofstaeller azt fejtegeti, hogy az anyanyelv tanítása is erősen gondolkodásfejlesztő (pl. nyelvtani feladatok, a költői művekbe való behatolás). Karl Kindl arról ír, mikép lehet a mű egy részletének alapos tárgyalása útján az író lényeges sajátságait ismertetni („Blutprobe“). Ezt kell alapul venni az irodalomtörténeti dolgozatok tárgyánál is, mivel a szokásos tételek kidolgozása sokszor üres képzelődéssé fajul vagy pedig a tanuló nyomtatott forrásokhoz menekül. Hermann Christians példákat mutat be a Sievers-féle hangminőségi vizsgálatok alkalmazására az irodalomtörténeti tanításban. Ludwig Kiehn szembeszáll a liberális korszak „Staatsbürgerkunde“^ ával. Werner Schultz azt igyekszik kimutatni, hogy a drámák megértését és az emlékezetbe való vésését rendkívül elősegíti, ha a tanulók maguk adják elő. Egy másik cikkíró ehhez hozzáteszi, hogy csak a legművésziesebb előadás lehet megfelelő hatással. W. Pelzsch a német, illetőleg germán őstörténetnek a tanításban (történet, földrajz, német nyelv) való fontosságát hangoztatja. Friedrich Probst több cikkben is folytatja már az előző évfolyamban megkezdett tanulmányát arról a kérdésről, mikép lehet a nyelvtan tanítását a stílus fejlesztésének szolgálatába állítani. A főfeladat szerinte itt az, hogy kimutassuk a kifejezésmód függését a tartalomtól. Fejtegetéseiből főkép azt a megállapítását emeljük ki, amely szerint a nyelvtanítás művészete tulajdonképpen a feladatadás művészetében áll. A nyelvtani feladatok se legyenek unalmas, összefüggéstelen példákból álló gyakorlatok, hanem mindig bizonyos, a tárgyhoz illő tartalmuk is legyen. Érdekes összeállítást nyújt továbbá a szerző költők és írók nyilatkozataiból is az iskolai dolgozatokra vonatkozólag. Jan Cleemann a költemények előadásáról közöl tanulságos megfigyeléseket. A legfontosabb szerinte az, hogy a szavaló felismerje a költemény alaphangulatát. Hajo Jappe a legfelsőbb osztály művészettörténeti gyakorlatairól értekezik. A cél tulajdonképpen látni tanítani s ezzel együtt tisztultabb gondolkodáshoz és érzéshez szoktatni a tanulót. A tárgyválasztásnál lélektani, művészettörténeti és korszerű szempontoknak kell uralkodnia. Példaképpen bemutatja a korai középkor építőművészet ének tanítását. A folyóirat egyéb tanulmányai közül külön érdeklődésünkre tarthat számot Werner Kohlschmidté Lutherről s a német nyelvről. Budapest. Dr. I.osonczi Zoltán. HAZAI ÉS KÜLFÖLDI IRODALOM Dr. Cholnoky Jenő : Hazánk és népünk ej|y ezredéven át. A magyarság hajdan és most. 133 képpel és több szövegközti ábrával. Somló Béla könyvkiadó, Budapest. 1935. Ära F80 P, 213 l.
