Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 10. szám - Megjegyzések
422 Megjegyzések. képzőintézet mellett olyan leányiskolatípus létesítését, amely a valódi szükséglet mértékére redukált közismereti tárgyak mellett a női léleknek és hajlamoknak inkább megfelelő művészeti és élő nyelvi ismereteken kívül családnevelésr és háztartási, szociális és egészségügyi, mező- és kertgazdasági, gyors- ésgépírási s mérsékelt kereskedelmi ismereteket és női kézügyességeket foglalna tantervébe.“ Tovább megállapítja, hogy ennek a leányiskolatípusnak elsorvadását képesítő jogának hiánya okozta, most ezt az iskolát speciális pályákra előkészítő magasabb társadalomegészségügyi, gazdasági és háztartási, kereskedelmi és könyvviteli, iparművészeti és egyéb művészeti tanfolyamok és főiskolák előkészítő iskolájaként kell megszerveznünk. S föléje szociálhigiéniai főiskola létesítésének gondolatát veti fel. Az elsorvadt leánykollégium egyetlen képviselője a budapesti evangélikus egyház intézete volt. Papíron ez is sok pályára képesített, s a fenti képesítéshez hasonlót nyújtott. A valóságban azonban a szülők mindezeket a lehetőségeket keveselték, s a kezdetben hatalmas lendülettel induló intézet hanyatlott, úgyhogy a fenntartó egyház átszervezte leánygimnáziummá. Véleményünk szerint a jövőben állítandó ilyen újtípusú leányközépiskolának csak az adná meg a létjogosultságot, ha bizonyos pályákra csak ennek növendékei mehetnének. Mert ha a leánygimnáziumból kitóduló, s egyetemre be nem jutó tömegek is bejuthatnak azokba az intézetekbe, melyekre az új iskola képesít, megint kedvezőtlen lesz ennek hallgatói számára a bejutás lehetősége. Tudni kell viszont azt is, hogy a leánykollégium nem is alakulhatott ki, mert az állam csak látszatra létesített egy ilyet Mezőtúron, s ezt is első évben líceummá alakította, más iskolafenntartók meg sem kísérelték létesítését. Az egyetlen evangélikus iskola nem vehette fel a versenyt a többi leányközépiskolákkal, S a közönség bizalmatlanságával, melyet a képesítés folyton szűkebbé válása még csak fokozott. Ha tehát az állam komolyan kíván ilyen iskolát, elsősorban neki kell ilyennek létesítésével elhatározása komolyságát megmutatnia, s ennek a jövőjét megalapoznia. Nem kételkedünk benne, hogy kultuszminiszterünk így is fog cselekedni, s akkor örvendünk, hogy az általunk kezdeményezett iskolafaj állami szervezésben virágozni fog s hiányt betölteni. A képesítésnél azonban felvetett gondolatunkat illetékes körök figyelmébe ajánljuk. b. d. Az életuntsájj tenyészete. Ily címmel az egyik nagyon elterjedt párisi képes lapban nemrégiben rendkívül érdekes, de reánk, magyarokra nézve bizonyos fokig lehangoló, noha egyáltalán nem rosszakaratú cikk jelent meg abból az alkalomból, hogy immár a francia fővárosban is úton-útfélen lehet hallani Rezső nevű komponista hírhedt dalát, a „Szomorú vasárnapot“, melyről a múlt hónapokban annyit beszéltek Budapesten. Apró, népies szerzemény ez, melyből annyi nosztalgia árad, hogy terjedése valóságos öngyilkossági járványt keltett Pesten. Melancholikus s kétségbeeséssel teli zenéje elvette a francia cikkíró szerint a magyarok életkedvét. Megrészegedve e nyomasztó melódiától, sajnálkozás nélkül hagyták itt e siralom völgyét. S e gyilkos ragálysorozat hovatova olyan arányokat öltött, hogy a magyar hatóságok kénytelenek voltak a veszedelmes darab előadását betiltani. Most a félelmetes chanson hozzájuk is elérkezett. Behatolt korcsmákba, zenecsarnokaik s éjjeli mulatóikba, gitárosok éneklik az utcasarkokon, midinettek tanulják be könyv nélkül, s a rádió lemezei elviszik a házak tűzhelyéig. De megnyugtató statisztikai adataik szerint ez a veszedelmes hírű importcikk náluk eleddig semminemű halandóság-növekedést nem okozott. Megállapításuk szerint ez a chanson valójában csak bizonyos éghajlati s légköri föltételek között mérgező hatású. Egy francia számára egy elhagyott nőnek banális önvallomása, ki nem talál már több bájt az életben, s mélyen érzi otthoni szomorúságát, semmiben sem különbözik saját külön kupléspecialistáik számtalan más hasontárgyú gyártmányától. S bizonyára a dal zenéje sem fejt ki náluk, hitük szerint prolongáltan kártékony hatást, melyből általuk sem tagadott hatalmas mélabú árad. Ők már el vannak fásulva — úgymond — az e fajta dalsírámokkal szem
