Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 10. szám - Belföldi lapszemle
Belföldi lapszemle. 423 ben, melyekben asszonyok rekedt hangon jönnek közölni a hallgatóval érzelmes csalódásaikat s átkozni a végzet keservét. A háború óta torkig vannak hasonló vallomásokkal, melyek nem egyebek, mint egy legrosszabb fajta, elkésett romantika álcázott formái. A valóságban pár év óta minden nép veszedelmesen játszadozik a eafarddal, az életundorral. Olyan irányzat ez, melyet a nyugtalanság, bizonytalanság, állhatatlanság ama légköre magyarázhat, melyet a ma emberei belehelnek, de amely nem kevésbbé veszedelmes a tömegek erkölcsi egyensúlyára. A magyarban — franciánk szerint — mindig volt bizonyos hajlam a nagy cigányos elrévedezésre, mely a korok mélyéről jőve a cimbalom arpeggiói s a hegedű könnyei közé valami lélekbevájó szomorúság meditativ témáit keveri. Budapest lakói sokkal érzékenyebbek voltak másoknál ezen virulens mikróbák gyilkos tevékenységével szemben. De vigasztalódhatunk, hogy nem mi, magyarok vagyunk egyedárusai ennek a kétségkívül nem dicsekednivaló lelkiállapotnak. Portugáliában a ,,fado“ szívettépő szokásmondása nem kevesebb vétket takar ; bizonyos portugál szociológusok állítják, hogy azok a hazavágyó dalocskák, melyeket a nép minden este sötét gyönyörrel szürcsöl, époly veszélyesek, mint az ópium vagy alkohol. Demoralizálják s gyengítik a fejt, elveszejtetik az agyvelők egyensúlyát, lefegyverzik az akarásokat. Az a faj, melynek titkos gyönyöre elemezgetni bajait s lírai állapotban hordozgatni maga előtt saját kétségbeesését, el van veszve minden akció számára, őrizkednünk kell az oly fajta titkos önelégtételtől, melyet bizonyos lelkek számára a sötét gondolatokon kérődzés állandó megszokása jelent. Az ember nem is gyanítja, hogy költészet és zene minő mértékben kifejleszthetik ezt a félelmetes elferdülést s tehetik azt ragályossá. Az bizonyos, hogy a jelenlegi állapot a mai embernek nem sok optimizmusra nyújt tápot. Elég sötét ég alatt élünk s még hozzá olyan jövőbeli kilátásokkal, melyek jórészt szintén nem nagyon vigasztalók ; de ez csak egy okkal több arra, hogy gondjaink veszedelmes kristályosodását ne mozdítsuk elő. Mindazoknak, kiken csak egy kis felelősség is van a tömegek erkölcsi és értelmi egyensúlya iránt, hadat kell üzenniök a beteges művészetnek, s jutalmakat felajánlani az életközöny megölőinek. Egy-egy dynamikus refrain szerzője, elsöpörvén a villámtelt felhőket s magasra szöktetvén az életörömöt, jóltevője az emberiségnek. Ha efféle művészekre akadunk e percben saját sorainkban, legyünk elég bölcsek és okosak bátorítást nyújtani nekik, mint ahogy érdemlik. S forduljunk el a neurasthenia vigéceitől 1 Nagykálló. Balogh István. BELFÖLDI LAPSZEMLE Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny. 1. sz. Bihari Ferenc lelkiismeretes beszámolót ad a középiskolai értesítőkről. Sok érdekes és tanulságos följegyzése van az egyes iskolák szokásairól, életéről. Van pl. iskola, ahol a legfegyelmezettebb osztály év végén vándordíját kap. Az egyik intézet az osztályfőnöki óra mintájára megpróbálkozott igazgatói órák bevezetésével. Sok helyen osztályértekezleteket tartanak a szülőkkel. Terjed a bemutató órák szokása. Egyik intézetben olvasószoba áll a tanulók rendelkezésére, ahol megfigyeléseiket beírhatják a „vélemények füzetébe“. -— A ,,Figyelődben Nemes Károly ír „Az iskolai kirándulások fejlődésirányá“-ról ; megállapítja, hogy ma a kirándulás már nem csupán szabad napot jelent az ifjúságnak, hanem szép benyomásokban való gazdagodást, megterhelés nélkül. 2. sz. Csanádi/ Sándor „Minőség vagy mennyiség ?“ címen szól az iskolai szelekció kérdéséről. Statisztikát közöl a háború kitörése óta közép
