Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 10. szám - Dr. Belohorszky Ferenc: Diákok a középiskoláról
Dr. Belohorszkij Ferenc : Diákok a középiskoláról. 411 s ennek csak örülni lehet, mert minden ilyesmiből feltétlenül csakis valami mégj óbb születhetik. Érdekes azonban, hogy a nagy vitában, a nagy cikkezésben a különféle szakvélemények meghallgatása, a hivatalos és félhivatalos körök véleménynyilvánításai mellett, nem igen hallottuk még azoknak a szavát a középiskoláról, akik ennek a kétségkívül meglevő válságnak „szenvedő“ részesei, akiknek elsősorban lehet tapasztalatuk a különféle kísérletezésekkor arról, miben és mennyiben akar a középiskola megújhodni, és ez az újjáalakulás mennyiben egyeztethető össze az ő lelkivilágukkal. Nem hallottuk még a diákok véleményét a középiskoláról, pedig ha valakinek, a diáknak a véleménye nem harmad-, sem negyedleges ebben a kérdésben, hanem lévén a középiskola nevelőiskola, ha nem is elsőrendű fontosságú, de nagyon is számottevő lehet ennek a problémának az elintézésében. Sokan bizonyára arra hivatkoznak, hogy a tanulóifjúság nem is mondhat véleményt a középiskoláról, mert annyira szubjektív érzések hatása alatt áll, hogy nem jöhetne semmiféleképpen sem számításba a kérdés elbírálásánál az ő véleménye. A jó tanuló feldícsérné, a rossz és a közepes, aki úgy érzi, hogy van neki elég „szenvednivalója“ a középiskolától, az meg lebecsülné. Ezzel a véleménnyel akarunk elsősorban vitába szállani, egyben azonban minden más, a diákság megkérdezését helytelenítő véleménnyel, mert e rövid értekezés éppen azt akarja igazolni, hogy a diákságnak az a része, amely már felsőbb tanulmányok kapujában áll — tehát a VII. és VIII.-os diákról van szó —.nemcsak önálló és helyes véleményt tud adni az esetek 90%-ában, hanem véleménye meghallgatásra érdemes, s belőle okulni, tanulni és ebből meríteni igazán lehet. Megkíséreltem az elmúlt tanév végén iskolánknál a Vili. osztályú tanulóktól kikérni véleményüket a következő kérdéspárban : Milyen a középiskola? Mik a tapasztalataim a középiskoláról? Az osztályban 32 tanulót kérdeztem meg, ők írásban (géppel írva, név nélkül) feleltek úgy, hogy őszinte véleményt kaphattam tőlük. A tanulók egyéni tapasztalataik és impresszióik alapján adhattak feleletet, s külön felhívtam figyelmüket arra, hogy azt is mondják el, milyennek gondolják ők el a középiskolát, mit kellene ott érvényesíteni? A tanulók között olyan, aki mind a nyolc osztályt intézetünkben járta volna, nem volt csak 12. A többi húsz máshonnan jött, egyikemásika két-három középiskolában is megfordult tanulmányai során. Természetes, hogy bizonyos egységes irányító szempontokat megadtam nekik. Éspedig megmondtam, hogy a középiskola hivatásáról írjanak, hogy mondják el a véleményüket a nevelési szempontokat illetően, fejtsék ki a tanítási rendszerről és a módszerről vélekedésüket, beszéljenek az egyes tárgyakról is, mondják el, miben láttak és látnak hibát, hol vannak ferdeségek, milyennek ismerték meg a tanár és tanítvány közti viszonyt, s mi volna e téren követendő az ő véleményük szerint stb. Természetes, hogy mindezt egyéni véleménykép terjesszék elő, nem hallgatva el semmit, nem titkolva el
