Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 10. szám - Ambrózy Géza: Az alsófokú mennyiségtantanítás és az új tanterv
402 Ambrózy Géza : Az alsófokú mennyiségtantanilás és az új tanterv. Míg ezelőtt a számtan és mértan anyaga elsősorban formális nevelési célokat szolgált, s ennek következtében a tananyag nagy matematikai ismeretkört ölelt fel, addig most mindinkább szerepet hódítanak maguknak a megoldandó feladatokon keresztül a tárgyi vonatkozások, vagyis a gyakorlati életből meríthető nevelőtényezők. Jól emlékszem, milyen munkába került első osztályos koromban a négyzetgyökvonás, s a másodikban a köbreemelés és köbgyökvonás megemésztése, s bizony, amikor a felsőbb osztályokban újból találkoztam ezekkel az alapműveletekkel, elül kellett kezdenem a velük való ismerkedést. Amíg ezelőtt majdnem háromszor volt módjában a tanárnak a mértan anyaggal való foglalkozásra, a tanulók értelmi fejlődésének megfelelően, addig most erre már csak kétszer adódik alkalom. A közönséges számtan és az alsófokú mértan tananyagában történt szükséges és korszerű változások szoros kapcsolatban vannak a pedagógiai felfogások és nézetek nagymértékű átalakulásával. Ha a háború előtti korszak azzal dicsekedhetett, hogy iskolái sok ismeretet nyújtanak az ifjúságnak, akkor a mai korszak mindig hangosabban követeli tőlünk azt, hogy az ismereteknek mennyiségükön felül, a növendék lelkében használható értékeket is kell jelenniük. Az ismeret csak akkor jelent gyarapodást, ha beleilleszkedik a meglévő lelkitartalomba, s azt kiegészíti, végül ha hozzászoktatjuk a növendéket az új ismeret alkalmazásához. A pedagógiai irányelvek eme változása hívta életre azt a munkaiskolát, amelyről ma annyit hallunk. Azt állítom, hogy — ha valahol — akkor az alsófokú mennyiségtan tanításában lehet és kell elsősorban az iskola eme típusát megvalósítani. Nincsenek sem anyagi, sem más természetű akadályai a tanuló szempontjából. A tanár szempontjából azonban már felmerül egynéhány, amelyekre a következőkben legyen szabad rámutatnom. Az új szellem az 1927 november 11-én kiadott új Utasítások révén nyert polgárjogot a fiúközépiskolákban s 1930-ban a leányközépiskolákban. A két Utasítás szövegben alig különbözik egymástól, legfeljebb abban, hogy a tananyag beosztása a két típusban más és más volt. Ezt a szöveget majdnem teljes egészében átvették a most évenkint megjelenő új Utasítások, amelyek etanévben léptek életbe a II. osztályban. Ha a most említett Utasítások szellemét és irányelveit tekintjük, bízvást megállapíthatjuk, hogy ezek a munkaiskola alapfogalmából fakadtak, s ennek a típusnak a megvalósítására törekszenek. A számtani anyagban hangsúlyozzák a feladatok fontos szerepét, és pontosan körülírják azok tárgykörét, valószerűségét, ami azt jelenti, hogy a megoldandó feladat nem csupán a tárgyalt művelet begyakorlását célozza, hanem egy darab életet is varázsol a tanterembe, amelyet a tanár érzékeltet a növendékekkel. Az Utasítások minden mondatát egy eszme, egy gondolat irányítja, az, hogy a
