Protestáns Tanügyi Szemle, 1936

1936 / 8-9. szám - Hazai irodalom

Hazai irodalom. 379 A 48-—85. lapon az empirizmus neveléséről szól. A XIX. században Condillac, Romagnosi (a fasizmus 'előfutárja) s főleg Gabelli emelkedik ki. Az antikleri­­kális Ardigo alkot egyedül rendszert, szerinte a nevelés célja a szokások lélektani fejlesztése ; a koncentrikus tanmenetek túlzó híve. A XX. században fellépő liberalizmus következtében azután közepes egyetemek, gyenge közép­iskolák tömege létesül, s kevés az elemi iskola. Kiemelkedik az 1934-ben meg­halt Vidari János, ki a tanárképzés fontosságát s a tanárok önművelését hangsúlyozza. Herbart—Ziller kultúrfokozataiból négyet fogad el, s nyelv­irodalmi, logikai és matematikai ismereteket kíván belvilágunk, természet­­tudományi és történelmieket külvilágunk, filozófiai és hittaniakat egyetemes­műveltségünk érdekében. Ismerteti itt szerző Bizzigoni Jozefa megújult isko­láját, ki szerint legjobb nevelő a természet, eszköze a nyolcosztályos elemi koedukációs alapon. Szól ezután még a pszichoenergetikai és montesca-irányról. A mű első főrésze az idealizmus nevelését tárgyalja (86—327. 1.). Hegelt minden átalakítás nélkül veszi át Vera Ágoston, átveszi, de újra átéli Spaventa Bertrando, csak indítéknak veszi, de nemzeti öncélúságot, szabad tevékenysé­get állít előtérbe a XIX. sz. első felében Gioberti. Szerinte az olaszok főhibája a szellemi és erkölcsi szolgaság. A keresztyén és klasszikus nevelést kívánja egyesíteni, s igazán olasz kötelességnek tartja a művészi és irodalmi oktatást. Szól a szerző itt többek között Mazzini Józsefről, ki inkább agitátor, mint pedagógiai író, végül a 140—257. lapon Gentile Jánosról, Mussolini munka­társáról. Gentile két éven át (1922—24) a fasizmus kultuszminisztere volt, előtte és utána pedig egyetemi professzor. Szerinte a nevelés alakuló gondol­kodás, története filozófiatörténet sajátos szemmel tekintve. A nevelés köz­pontja a nevelendő : a jó tanító állandóan halad, tanulva tanít, módszere élő. Kiemeli általános didaktikájában a fegyelem fontosságát : a jó iskola győzelem a fegyelmezetlenségen. A fasizmus ereje a nyugtalanság, elégedetlenség ön­magával, állandó alakulás. Az 1923-as reform szerves összefüggésbe hozza az összes iskolákat. Gentile rendszere elmélet, gyakorlati kérdések feldolgozására nem ér rá. Felfogása emelkedett, szeretet-bizalom, szabadság-felelősség a fő­elvei. Kerületi főigazgatóságokat létesít, a minisztérium csak elvi döntő fórum, mint nálunk az új Hóman-féle reform szerint. A miniszter főtanácsadói : közoktatásügyi, régiségtani és szépművészeti, tudományos kutatások tanácsa, elemi iskolai tanítók, középiskolai tanárok fegyelmi és felebbezési bizottsága, iskolaegészségügyi, központi könyvtári bizottság. Az iskolafajok ismertetése következik ezután. A tanító megbecsülésére új fizetést állapít meg a törvény, e fizetés legalacsonyabb foka a régi legmagasabbal egyenlő 1 A középiskolában rokon szakokat egy kézbe teszi: pl. alsó fokon latin-olasz-történelem-föld­­rajz egy tanár kezében. A tanterv csak irányelveket ad, a részletek kidolgozása a tanárok egyéni munkája ; lelkűkre köti azonban, hogy a nemzeti kultúra lényegét tartsák szemük előtt. Három középfokú iskolát különböztet meg : gimnázium, szaktudományi líceum, technikai intézet és iskola. Emeli az igaz­gató tekintélyét (mint a mi új tanügyi igazgatásunk) ; nő nem lehet igazgató, s az igazgatótól doktorátust követel. Nagyszabású egyetemi reform tetőzi be a rendszert. Érdekes vizsgarendszere : általában nem az iskolák vizsgáztatnak. Van felvételi és elbocsátó vizsga; a felvételinél a következő osztály tanárai szerepelnek, de a képesítőn és érettségin idegen bizottság elé áll a jelölt, s a vizsgáztatók csak elindulásuk előtt kapják meg beosztásukat. Pontozással osztályoznak (ilyen gondolat nálunk is felmerült); tíz pont a legjobb, öt már bukás, hattal lehet még javítani. Ez a reform eleven életet hoz, sok régit forgat fel : eredménye a sok iskolai kiállítás, a szülők és családok érdeklődésének felébredése az iskola iránt, a tanító kutató munkája, gyermektevékenység (naplóírás), művészeti nevelés, karének, folklorisztikus tanulmányok, előadásművészet fejlesztése. A 258—328. lapon Mussolini élete és munkája nyer ismertetést. Mussolini nagyrabecsüli a nevelői hivatást; az ifjúságot állhatatosságra kívánja nevelni. A fasizmus rend, tekintély, igazságosság. A bolsevizmussal ellentétben tör­ténelmi elgondolás, vallásos alapon nyugvó állameszme. A lényeg a nemzet

Next

/
Oldalképek
Tartalom