Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 8-9. szám - Kónya Sándor: Az Országos Református Tanáregyesület XXX. rendes közgyűlése
370 Kónya Sándor : Az Országos Református Tanáregyesület XXX. közgyűlése. igazgatósághoz küldjék be a szóban forgó kérdésekre vonatkozó megjegyzéseiket. Dr. Harsányt István előadása következett ezután ,,Az irodalomtanítás megalapozása a középiskolák alsó osztályaiban“ címen. „Az irodalomtanítás ne tan legyen, hanem olvasmány ; ne történettudomány-paródia, hanem történetileg magyar ízlésre és irodalmi fogékonyságra neveljen.“ (Horváth János.) Hogy ezt elérhessük, már kezdettől fogva tudatosítani kell a szerzőséget. Ne elkülönített olvasmányokat, hanem költői oeuvre-ök egymással összefüggő darabjait olvastassunk. Ennek a biztosítására, az összefüggés megteremtésére ajánlatos irodalomtörténeti füzetek használata, amelyekben a tanulók maguk csoportosítják az egyes szerzőkről, műveikről szerzett tudásanyagot. Fontos az író személyének közelvitele a gyermekhez, hogy így érdeklődése fölébredjen iránta. Az irodalom megéreztetése, átéletése érdekében már korán meg kell kezdenünk a stíluskülönbségek felismertetését. E cél elérésére ajánlatos különböző stílusjátékok rendezése. Az önképzés vágyának a felébresztése, az alkotás megkedveltetése is nagyon fontos, már az alsó osztályokban. A III. osztálytól kezdve meg kell kezdeni egyes írók részletesebb tanulmányoztatását az önként jelentkezőkkel. A IV—VI. osztályok az irodalmi és esztétikai tanítás tulajdonképpeni előkészítői. Fontos feladat itt a szóban és írásban történő önkifejezés tökéletesítése. Ezen a fokon kezdetét veszi az összpontosított élményítés munkája. Különböző írókat, irodalmi jelenségeket helyezünk az érdeklődés középpontjába, s igyekszünk azokat valódi élményekké fokozni. Példákat sorol fel az élményítésre. Az eredményes irodalomtanítás egyik legfontosabb szükséglete egy diákkönyvtár megteremtése, amit minden tanulónak meg kellene szereznie. Dr. Csinády Gero karcagi református gimnáziumi tanár „Pedagógiai törekvések és tanulságok“ c. tanulmányában a nemzeti és a vallásos nevelés korszerű feladataira mutatott rá. Az Értesítők adatai alapján végigvizsgálta a református intézetek ilyenirányú munkásságát. Azok alapján, másfelől pedig mint a kor által is követelt égető kérdések megoldását, sürgette a nemzeti nevelés terén a föld- és népismeret elmélyítését (egyik szakértekezleten a történelemtanárok is hasonló feladatok megoldását kívánták), a megszállott területek magyarjaival benső lelki kapcsolat megteremtését. Szerinte fokozottabb eredményeket ezen a területen egyfelől az iskolai kirándulások tervszerű rendezésétől, az osztálykirándulási rendszer általános bevezetésétől és az anyagi nehézségek elhárításától, másfelől az önképzőkörök megújulásától várhatunk. Ajánlja, hogy az önképzőkör munkarendjébe iktassanak be állandó műsorszámokat. Ilyenek lennének a többek között : aktualitások, magyar értékek, megszállt területi híradó s hasonlók. A vallásos nevelés eredményesebbé tételét és a hitélet mélyítését a tanórák emelkedett szellemétől, a tanárok egyéni példaadásától,
