Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 7. szám - Belföldi és külföldi lapszemle
332 Belföldi és külföldi lapszemle. szigetországból. Ragyogó színpompájú tollazata mindjárt fényes cáfolat volt arra a hírhedt fogalmi meghatározásra, hogy az ember „kétlábú tollatlan állat“. Mikor pedig a maga huhogó-bugyborékoló anyanyelvén megszólalt, majd angol beszédre csapott át kerékbetört kiejtéssel : egyenest ámulatba ejtett^ a körülte zsibongó vendégsereget. „Ilyenformán hangozhattak, harapdálta ketté a szót tovább, az én őseim üdvözlő szavai szintén az első európaiakhoz, akik lábukat az ő országukba betették. Ügy közelítek, úgy beszélek én is hozzátok és hozok becsületes jóakaratot, nyíltságot, érdeklődést. Látni, tapasztalni, tanulni akarok, hogy ismeretekben gazdagodva térhessek haza és köszönettel, hálával emlegethessem majd otthon a köztetek való időtöltésemet“ stb. Ám ha e nevezetes férfiú egy szót sem szól, már puszta jelenléte maga csöndes lecke lehetett a faji egyenlőtlenség maradi híveinek ; amilyen bizonyára még tán kivételkép sem akadt egy is a tudós gyülekezetben. 2. A férjes tanárnők kérdése külföldön. Ez a fogas kérdés egyre kísért nálunk is, kint is. Szigorúan fogalmazott és végrehajtott eljárás kevés országban van, az utána való vágyakozás s komoly törekvés már több helyen. Az ügy, mint jól tudjuk, gyökerében gazdasági természetű ; ám sok egyéb körülmény hat rá : társadalmi, műveltségi, politikai viszonyok, szokás, hagyomány, világnézet stb. Az általános egyöntetű megoldás szinte lehetetlen. Az egyéni jog, érdek, személyi szabadság megannyi akadálya ; mind külön megfontolást, nagy óvatosságot kíván. Példáknak van bizonyító erejök. Hollandiában az állami tisztviselőnőket, kivált ha tanárnők, házasság esetén azonnal lemondatják ; ez a rendszabály a községi nő-tanácsosokra is kiterjed. A kormány, bár törvényes tilalom nincs róla, kimondta, hogy : magános nők helyett is, amikor alkalom kínálkozik, mind'g férfiakat válaszszanak. Az angol-szász népeknél, kezdve az angolokon, a házasság a nőkre nézve komoly akadályt, sokszor leküzdhetetlen nehézséget jelent a szabad foglalkozások és hivatali pályák területén ; az ausztráliai szövetséges államokban szintén. Ilyen zsarnoki rendszabályokkal s igazságtalan törekvésekkel azonban itt-ott mégis sikerült eredményesen szembeszállni. Jugoszláviában például a pénzügyminiszternek az a jól előkészített szándéka, melynek értelmében az állami nőalkalmazottak, köztük elsősorban a tanárnők száma tekintélyesen megcsappant volna, egyenest a női szervezkedés erején s kitartó, következetes munkáján tört meg. A férjes nők kiküszöbölését célzó kormányrendelet épp a nők elszánt tiltakozása s makacs ellenszegülése miatt nem valósult meg. A férjes nők mind megtartották hivatalukat ; illetményük azonban jóval lejjebb szállt. Kanadában az arra hivatott iskolai tanácsosok választáskor mindig a férfiaknak adják az elsőséget, szerintök egy másodrendű férfi (olyan a közfelfogás) többet ér egy elsőrendű nőnél. Ám a férjes nőket a torontói egyetem tanszékeiből kizárni heves küzdelemmel ugyan, de mégsem engedte meg az Okleveles Tanárnők Szövetsége. A francia tanárnők helyzete szintén elég válságos. Náluk különösen két irányban mutatkozik a veszedelem : 1. férjes nőknek a háború végeztével való sűrű alkalmazása, mondhatni kapóssága, nagyon lehanyatlott, sőt lassanként majdnem egészen elakadt; 2. ahol megmaradtak is hivatalban, számukat szigorúan arányosították ; például a személyzet létszámának csak 30, legföljebb 50 százaléka lehetett nő. A vezető, jobb állásokat pedig majdnem kizárólag férfiak foglalták el. Nagyon rendjén van tehát, ha a francia tanárok szövetsége, magát jogfosztottnak érezvén, gondolkozás nélkül csatlakozott az Okleveles Nők Nemzetközi Szövetségének mozgalmához, és a maga nem rég tartott köri gyűlésén a következő erélyes hangú határozatot hozta egyhangúlag : „az Okleveles Tanárnők Társulata aggodalmak közt is sajnálattal látja a női munka, főkép a nyilvános pályákon dolgozó férjes asszonyok ellen irányult s egyre élesedő hangulatot; közakarattal és elszántan tiltakozik tehát minden oly szándék, minden oly magán és hivatalos törekvés ellen, mely a francia nők munka
