Protestáns Tanügyi Szemle, 1936

1936 / 7. szám - Megjegyzések

Megjegyzések. 327 MEGJEGYZÉSEK A liitin mint nemzeti tantárgy. Kevés igazságosabb s történelmileg mél­tányolhatóbb újítása van az új 1934-es középiskolai törvénynek, mint az, amikor a latin nyelvet nemzeti tantárggyá deklarálja. Hiszen évszázados múltúnkban, a rendi Magyarország 1848-ban történt megszűntéig híresek voltak elveink arról, hogy nemcsak a közéletben, hanem a jozefinizmusig még a művelt társalgás nyelvéül is a latint használták lengyel testvéreinkkel együtt a legszívesebben. A tudományos respublicában magyar földön kelet­kezett jeles kiadványok kis népünk jóhírnevét akárhányszor az egész föld­kerekén meghordozták. Nemzeti múltúnk kutatása, igazán mélyreható forrásokra visszamenő ismerete az Imperium Romanum világrészeken végig­­dübörgő, diadalmas keménységgel pattogó, klasszikusan kiképzett, logikus és tiszta nyelvének ismerete nélkül alig lehetséges. Hiába vannak jó fordítá­sok, agyonjegyzetezett, szabad átültetések, kitűnő összefoglaló történeti és jogi munkák, magyar nyelvű Corpus Jurisok, törvény- és döntvénytárak, bő kútfő szemelvények, először is mindent lefordítani és magyarul kiadni szinte lehetetlenség, azután kontroverz kérdések eldöntésénél, vitás ügyekben, a minden dekasban szinte kötelező átértékeléseknél mindig szükség van s szükség lesz visszamennünk az alapnyelvre. A hungarológia nagystílű s nemes, okos tervszerűséggel átgondolt mozgalma célul tűzte ki a magyarság­tudomány mennél szélesebb megalapozását. Hiszen annyi sok még itt a teendő, annyi a kutatnivaló. Latin s neolatin kapcsolatainknak a maguk egészében való föltárása, egész latinnyelvű irodalmunk, műveltségelemeink, viszony­lataink rendszerbe foglalása még tömérdek monografikus előzményre, hosszas részletkutatásra vár. Csodálatos eredményeket hoz napról-napra a tudós kéz­irányította, többhelyütt végzett ásatás is. Nemrég meg a L’Ilüstratioil című nagy francia képeslap is igen elismerő sorokat közölt pl. a csongrádi ásatá­sokról, s megjegyzi az ott talált avar sírleletekkel kapcsolatban, milyen meg­ható az egyik ott eltemetett házaspárnak a sírban is nyaklánccal való, szim­bolikus egybefonódása, lábuknál pedig a kedvenc paripa teteme, mely a vitéz harcost életében annyit hordozta. Pannónia földjének ősrómai múltja mind nagyobb arányokban bontakozik ki a mai kutatások minderősebb világánál. Mindig jobban látjuk, mennyi drága emlék régi temetője sokfajta vértől sokszor öntözött hazánk, melynek múltjához csak új nemzeti tantárgyunk, az oktalanok által oktalanul oly sokszor szidott latin révén juthatunk mélyebb alapossággal. Ma már más a latin tanítás általános európai s így magyar célja is, mint volt el egészen a XVI. s részben a XVIII., sot XIX. századig, amíg állam, egyház, tudomány, az egész szellemi élet ezen a nyelven nyugodott. Ma már nem elsőrendű célunk latinul írni és beszélni megtanulni. Igaz, hogy a halott­nak hitt fa sokszor meglepően új és friss hajtásokat hoz ma is, s nagyon igaza van az egyik külföldi újság egyik levélírójának, amikor azt írja : „Ma legalább öt-hat nyelvet kell ismerni, hogy lépést tarthassunk a tudományos fejlődés­sel. De holnap talán harminc se lesz elég.“ Nem lenne-e sokkal egyszerűbb egy egyetlen olyat fölhasználni nemzetközi nyelvül, amely ezirányú használ­hatóságát már bebizonyította. Szép idea, de ehhez sokkal nagyonb nemzet­közi összefogás, sokkal elevenebb érintkezés, gyűlölségeken erőtvevő, paran­csoló szükségérzet, szeretettel teljes mozgalmasság kellene, hogy egy végered­ményében lezárt fejlődésű, holt nyelvet élővé varázsoljunk, s a modern nyel­vek végtelenül könnyed variabilitásával állíthassunk ismét szolgálatba. P. Zsillet, P. Valery, G. Duhamel s annyi más, fennkölt, kiváló elme szellemi együttműködést célzó kezdeményei voltaképpen a legmagasabb keresztyén idealizmus céljait szolgálják. Sokat hánytorgatott s az ellentábor által is nagykegyesen koncedált formális képzőereje mellett fontosabb a latin nyelv nélkülözhetetlenségének hangsúlyozásánál az a szempont, hogy ennek révén ismerhetjük meg első kézből s igazán egy olyan világhódító, óriás kultúrnép gazdag irodalmát,

Next

/
Oldalképek
Tartalom