Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 6. szám - Belföldi és külföldi lapszemle
Belföldi és külföldi lapszemle. 279 való tekintettel állíthatja össze, éspedig az iskola jellegéhez és fokához mérten 4—8 esztendőre elosztva. Meg kell emlékezni a kirándulások anyagi oldaláról is, mert minden ideálizmus mellett sem követelhetünk csak a tanférfiaktól ingyen munkát. Minden munkás megköveteli és megkapja már az őt megillető bérét, ezért nem lehet kizárni ebből az iskola munkásait sem. A kirándulásokat is vagy be kell osztani a rendes óraszám keretébe, vagypedig külön kell őket díjazni, amint az külföldi (amerikai, angol, német) mintákra lassan nálunk is kezd meghonosodni. Budapest. Dr. Horváth Károly. BELFÖLDI ÉS KÜLFÖLDI LAPSZEMLE A külföldi középiskolák tájékáról.* 1 1. Egy különös horatiusi emlékünnep Genfben. Különös és eredeti, mert a mi It évben lezajlott sokféle ünnepség közt sem nálunk, sem a külföldön nem akad párja. A latin tanulmányok Párizsban székelő köre, otthonán kívül, Genfben, az ott működő testvér-egyesülettel karöltve rendezte a nevezetes évfordulót. Gallusok és helvéciusok (nekünk szokottabb néven : helvétek) ritka testvéries összefogással közösen ünnepelték a római latin anyának világhírű gyermekét. Az ünnepély, a horáciusi anyajegyű „utile cum dulci“ jelig" alatt folyt le ; amennyiben a komoly részt, horáciusi modorban rendezett víg lakoma, vagy inkább villásreggeli: „prar,dilim Horatianum“ követte. Előzőleg bárom előadás volt. Mindegyiken sok szépet és újat összehordtak a becsvágyó tudósok, ha ugyan lehet egyáltalán újat mondani olyan íróról, akiről már az elődök, nem ldsebb jóakarattal, mindent elmondottak. Elmondták ömlengő bőbeszédűséggel : milyen hű volt önmagához, mily következetes eszthetikai elvéhez (ridendo dicere verum) ; ritmikája, metrikája mily bűvölő hatással zeng mai olvasójának is a fülébe ; vallásos nézetei meg becsületére válnának egy keresztyén bölcselőnek ; szóval minden, de minden, a nap megdicsőült és dicsőitett hőse körül, annak személye, költészete, kivált világra szóló irodalmi hatása körül forgott. A horáciusi stílusban tartott reggeli ebéd, egy előkelő genfi vendéglőnek „triclinium “-szerűen átalakított szabad tornácán folyt le, a tó vizére és a túl rajta messze távolban kéklő hegyekre nyíló remek kilátással. Az utolsó ízéig alkalomszerű étlapról, a jól ismert szabinumi házikó barátságos képe integetett nyájas biztatással a fürkésző vendég felé. Az egykor Mécénásznak kínált ételek szinte sóvárogtak a fogyasztó szeme elibe kerülni és az ő ínyére méltónak találtatni, noha a gazdához illő igénytelen, egyszerű külsejükön mindnyájan ott viselték az „aurea mediocritas“ kétségtelen horatiusi bélyegét. Dús választékukban csakúgy dúskálkodhatott a válogatós vendég. Rómaias szólás szerint „ab ovo usque ad mala“, tojástól az almáig (elejétől végig) (hettr. Élükön legelői feszengett a „cognata Pithagorae“ néven megörökített jóféle bab (nyilván a pithagorási előkelő atyafiság tudata szította benne a tolakodó bátorságot). Utána gurult előre a frissen szedett borsó, a kövér ágakról imént szaggatott olaj-bogyó, aszalt szőlő, füge, a fojtó illatukkal mindenüvé befurakodó hagyma és zeller (klasszikus eredetüktől kapván erre vérszemet) ; asztal közepén illatqzott „a farkas szájából kiszakított bárány“ nak pirosra sült húsa, a sokra becsült gyöngytyúkpecsenye stb. Mindezen szemnek-szájnak kívánatos jó falatok mellé szép rendben sorakoztak fel : az Albai-feliér bor, a nektárral A Uev\ie Vniversitaire, h* Illustration, Annales és J'oi et Vie c. folyóiratok nyomán,
