Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 6. szám - Belföldi és külföldi lapszemle
280 Belföldi és külföldi lapszemle. vetekedő Falernumi, a kedvderítő Massikumi stb., ki tudná szerét-számát Itália híres borainak. Bekoronázta mind e világi gyönyörűséget az asztali áldásként felhangzó horatius-dalok andalító zengzete. Az Integer vitae, Vile potab's, Acquam memento, Herculis ritu, na és a kötekedő szerelmes pár, Horatius—Lydia közt elcsattogó párbeszéd. Nem csuda, ha az emlékek varázsától még jobban megittasult vendégek a jó kedv hullámain ringatózdva, kétezer év messze távlatába képzelték magukat. Az érzéki csalatást teljesebbé tette a szüntelen hangzó latin beszéd. Mintha csak ott ült volna közöttük a nap ünnepeltje Hcratius, a maga csalhatatlan igaz valóságában és a körülte ülők, félreérthetetlen bizonyossággal, közvetlenül, világhíres ajkáról lesnék el a büszke igét ; non omnis moriar. Tetőzte a lakoma örömeit a másnap, Helvécia hajdani fővárosába, a római Aventicumba tett társaskirándulás. Egy kis romváros közepén találták itt magukat, amely romjaiban, sőt lehet mondani, a sűrűn látogató utasok után —- romjaiból él. Érdekes múzeuma tele emlékkövekkel, szobor-, épületrészekkel s egyéb látnivaló különlegességekkel. A színház előtt megállt a társaság és sokáig elgyönyörködött az ott zsibongó, de még inkább a feljáró lépcsőkön sütkérező tömegen, a ,,profanum vulgus“*-on, amely (művészi kéz rendezte színi jelenet!) ép’ a Horatius revében, az ő emlékére adott városi ebéd fáradságát pihente ki -— nagy ártatlanul ; az Apolló templomától elszakadt 12 m. magas oszlop pedig, amely századok óta gólyafészkül szolgál, ott meredezett rideg fönségével előttük, s mintha fejők felett kelő magas fokáról egy intő szózat nyilalna le reájok és ők képzeletben visszaálmodnák, újra teremtenék a fényes mi Itat e bús düledékekből : Magnus ab integro saeclorum nascitur ordo ; ................................Redeunt Saturnia regna. Üj sora századnak büszkén támad fel a múltból ; .............................. . Saturnus uralkodik újfent. 2. A népszövetség és a humanista tanulmányok. E különös szócsoporton talán megütődik egyik-másik olvasóm. Emezen szintúgy: „Népszövetség és naptárreform“. Olyanformán hangzik mind a kettő, mintha azt mondanám : „A világpolitika nagy pörölye és a porcellán.“ Hogy kerülnek e fogalmak egymás mellé, ki tudná hamarosan megmondani? Mi hasznát veszi a Népszövetség a klasszikus tudományoknak? Viszont fordítva, a kiáss, tudományok a Népszövetségnek? Ne feszegessük. A látszat az, hogy a N. Sz. a földi gondviselés szerepét kezdi játszani közöttünk, ha mindjárt fejünket csóváljuk is e szokatlan vállalkozás hírére. Legalább mi magyarok fájdalom, a N. Sz.-nek eddig csak balkezét ismerjük — balsikereiről. . . Szerencsére ott áll oldala mellett villámhárítónak egy előkelő társaság : az Értelmi Együttműködés Bbottsága. Ennek ülésein csakugyan már többször felmerült a 1 lassz. tanulmányok védelmének, pontosabban, a világszerte ilytermészetű kérdéssel foglalkozó egyesületek kapcsolatának, azok nemzetközi szövetséggé tömörülésének ügye, ám valamin mindannyiszor megfeneklett. Legalább erről veszünk hírt a „Nouvelle Revue de Hongrie“ francianyelvű, de Budapesten megjelenő folyóirat 1935 novemberi számának hasábjain ; ugyanott tudjuk azt is meg nagy vargabetűs kerülő úton, hogy Velics László, Genfbe delegált rendkívüli miniszterünk újfent fölvetette, most már Velence és Nizza után harmadszor, a klassz, tanulmányok kérdését, sőt egyegyúttal ama jámbor óhajtásának is kifejezést mert kellő diplomatikus formák közt adni : vajha legközelebb a mi fővárosunkban összeülő Bizottság tárgysorozatára tűznék ki a „humaniora“ szerinte „égető problémáját“, mely tekintetben a magyar kormánytól már biztató ígéretet sikerült nyernie. A klassz, műveltség sorsa, úgymond, szoros kapcsolatban áll a magyar hagyományok múltjával s az, mint a magyar művelődés és iskolázás sokszáz éves alapja, a legkomolyabb elméket foglalkoztatja nálunk. A közéletben ugyan gyakorta hallani, hogy a görög-latin nyelv és irodalom szeretete,
