Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 6. szám - Kónya Sándor: Tanulmányi összejövetel
Kónya Sándor: Tanulmányi összejövetel. 261 előzetesen megbeszélték, így minden felvetődő gondolat és adat mindenki lelkében meglevő alaphoz kapcsolódott. Egy-egy megbeszélés vezetését egy-egy igazgató végezte, s mikor az egyes tanári karok megbízottai feladatukat elvégezték, az összejövetel vezetője tette meg megjegyzéseit, levonta vagy hangsúlyozta a tanulságokat. Az első megbeszélés az osztályfőnöki órákon szerzett tapasztalatokról adott számot. Ez óráknak az iskolákba való bevezetését általában nagyon szerencsésnek ítélték. Akiknek voltak bizonyos aggályai, azok sem az intézményt illették, hanem a valószínűleg sietve készült utasításokat. A tárgyat illetőleg szinte hihetetlen menynyiségű anyag került azokon elő, olyan is, amilyet az utasítás nem emlit. Éppen ez mutatja az órák helyes gyakorlati értelmezését. E tárgyak felsorolása hosszúra nyúlnék. Volt olyan intézet, amely nagy gyakorlati haszonnal járónak látta a napi élet apróbb vagy nagyobb társadalmi, politikai, hazai és világeseményeinek a megbeszélését. Szóbakerült itt, hogy több külföldi iskolában erőteljesen él a jelenre nevelés szükségének a tudata. Nem is kétséges, hogy ha a jelen kérdéseinek a megbeszéléséből nevelő értékek nőhetnek ki, s ha azokat megkötő sémák,erőltetés nélkül bele lehet vinni az osztálymunkába, elsősorban természetesen a felső osztályok ilyen óráin, azok üdvös hatásúak is lehetnek, különösen ma, mikor az élet jobban szorongat mindenkit, s még a tapasztaltakat is sokszor bizonytalanság elé állítja. A tapasztalatok, mint az utasítások is, megkívánják az órák lefolyásának teljesen közvetlen, fesztelen, meglesetlen, mozgékony, eleven, könnyűvoltát, kérdezgető-felelgető formáját, a közös megbeszélést s azt, hogy a gyermekek maguk jöjjenek a kérdésekkel, hogy minden megbeszélés vagy alkalomhoz, a növendék élményeihez kapcsolódjék, halehet, élményeire, életére kapjon vonatkozást, vagy legalább élménnyé tudjon válni számára, s mindent bőséges példa világosítson meg. Most, mikor ezen a területen pozitív hatások ismeretének még nem vagyunk bővében, hasznos útmutatást adhatnak bizonyos negatívumok is. Az óráknak gyökeresen különbözniök kell más tanítási óráktól, még külsőségeikben is. (Leányiskolában el lehet nézni a kézimunkázást ezen az órán.) Nem szabad az anyagot tantárgyszerűen kezelni. Nem szabad az ország összes iskoláira azonos feladatokat kitűzni. Nem szabad rajtuk száraz moralizálást adni. Nem szabad a tisztán tanulók ötletszerűen felvetett kérdéseinek esélyeitől tenni függővé a megbeszélés tárgyát, de nem szabad a megbeszéléseket csak az osztályfő által felvetett kérdésekre korlátozni. (Ady Lajos.) Nem szabad az óra tanulságait leckeszerűen kikérdezni, elmondatni, természetesen azok élő ismételgetése alkalmak szerint gyümölcsöző. Az órák ne legyenek felekezeti jellegűek. Természetes, hogy református iskolában más szellemet, mint reformátust terjeszteni és ápolni nem szabad ; az is természetes, hogy az egyházhűség, a vallásosság ápolása, mélyítése lehet a megbeszélés tárgya adott esetekből kifolyólag, a gyermeknek hasznos is lehet annak a látása,
