Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 6. szám - Kónya Sándor: Tanulmányi összejövetel
258 Kónya Sándor ; Tanulmányi összejövetel. új utakat vágott, új módszerekkel dolgozik, tehát a jövő és az igazság érdekében ismerni kell a történettudomány mai feladatait és módszerét. A világháború óta viharosan zúgnak körül bennünket az állandóan izgalomban tartó, sőt elevenünkbe metsző nagy gazdasági kérdések, s a művelt középosztály legtöbb tagjának nemcsak biztos tájékozottsága, hanem homályos fogalma sincs róluk. Tehát érdekünk ismerni a magyarság gazdasági helyzetét, ennek vezető elveit, s ezekkel kapcsolatban a jegybank szerepét. Látjuk, vagy világosan nem is tudjuk átlátni, hogy a világforrongásból micsoda átalakulások kezdenek kinőni. Látjuk ezt egyházközségi életünkben, iskoláink fokozatos alakulásaiban, növendékeink sorsában. Tehát ismernünk kell református lakosságunk szociális és gazdasági helyzetét. A második cél szerint sem oktatásról vagy módszertani kérdésekről volt szó, hanem olyanokról, amelyekről eddig részben még nem is lehetett beszélni, mint az osztályfőnöki órán tett tapasztalatokról, vagy amelyeket el is hanyagoltunk, kellő figyelemre semmiesetre sem méltattuk őket, pedig sok tanulságot nyújtottak volna, mint a tanuló ifjúság magatartásának változásai az utolsó tíz év alatt, vagy egyes előfordult fegyelmi esetek és elintézési módjuk. E három kérdés össze is tartozik. S a róluk való megbeszélés bepillantást adott más intézetek belső életébe, mert nemcsak egy, hanem több iskolafaj, fiú- és leányiskolák, gimn., reálgimn., polgári iskola és tanítóképzők tanárai voltak együtt. De más intézetek viszonyaiba való bepillantás mellett megnyugtatást, esetleg óvást, intést is nyertünk saját viszonyaink jelenségeire. Őszintén be kell vallani, hogy az egész összejövetel minden részletében kellemes csalódást hozott, s a súlyos, többnyire napi nyolc órát igénybe vevő, teljes figyelmet kívánó előadások hallgatásának fárasztó volta mellett is emelkedettség, szellemi nagy élvezet és nyereség örömével ajándékozott meg. Azt gondoltuk, hogy a tanári munkától és gondolatkörtől távolálló, azzal alig, vagy nem kapcsolható elvontságokról fogunk hallani, s közben mindig az volt az érzésünk, hogy minden gondolat a mi lelkűnkről szakad lé. A Bartók György előadásának nagyon nyers —• szinte bűnösen rövid — kivonata a következő : Világfelfogásunk válságos helyzetbe, némelyek szerint csődbe jutott. Ez a fenyegető erejű válság nem újkeletű. Ott élt az már a múlt század első harmadában, de lassan eltűnt. Ha fel is bukkant egy-egy bátor ember életében és írásaiban, a tömeg fenyegetve vagy szitkozódva ment el mellette. (Nietzsche, Ady.) Ez a válság jelentkezett a dán filozófus, Kierkegaard műveiben, aki, ellentétben kora divatos világnézetével, mely az emberi hatalmat végtelennek hitte, mélységes fájdalommal ismerte fel e felfogás teljesen haszontalan voltát. De az ő kétségbeesett intését csak a mai kor filozófusa és teológusa, Heidegger és Barth hallotta meg. Az ő kegyetlen bírálatánál és ítéletmondásánál is szörnyűbb ítéletet mondott koráról Nietzsche, aki Übermenschétől, a mindenkinél emberebb embertől új eszmények, új értékek, a szellem nagyságának
