Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 6. szám - Dr. Vekerdi Béla: Megjegyzések a középiskolai mennyiségtanítás didaktikájához és methodikájához
Dr. Vekerdi Béla : Mennyiségtani didaktika és methodika.249 A felsőbbosztályos matematikai anya;) tanításának módszere. Míg az alsóbb osztályok számtani anyagában a munkáltató tanítás elve úgyszólván teljes mértékben érvényesíthető, addig a felsőbb osztályok matematikai anyagával szemben ugyanezen módszer teljes mértékben keresztül erőszakolt alkalmazása nemcsak hogy rendkívül nagy időveszteséggel járna, de sok helyen egyenesen lehetetlen. Itt gyakran van rá szükség, hogy a kérdve kifejtő módszerhez forduljunk, sőt néha (bár minél ritkábban !) még az előadó módszert is kénytelenek vagyunk igénybe venni. A tanítás sikerének egyik legfőbb titka éppen abban rejlik, hogy a tanár jól meg tudja választani : mikor melyiket alkalmazza, fölhasználván mindig a tanulók önálló munkásságát, amikor csak lehet, de nem erőltetve a munkáltató módszert olyankor, mikor a meglévő előfeltételek mellett sikerre ily úton nyilván nem lehet kilátás. Abból a körülményből, hogy a felsőbbosztályos matematikai tanítás elsősorban formális képzést ad, éspedig kiválóan a logikus gondolkozóképesség fejlesztésére törekszik : önként következik, hogy tanítási eljárásunk folyamán mindig és mindenütt célokat kell kitűzni, éspedig a lehető legnagyobb világossággal. Az egyes lépésekben rejlő logikumot a tanuló csak úgy láthatja tisztán, és úgy értékelheti, illesztheti be helyesen a maga tudása körébe, ha tudja, hogy e lépések mily cél érdekében történnek. Az egyes tanórák végigvezetésére általános sémát adni nem lehet. Néha nincs is szó új anyag közléséről, csak a már szerzett ismeretek több oldalról való megvilágításáról, vagy gyakorlati téren való alkalmazásáról. Mégis általában véve új anyag nyújtásánál a következő eljárást az alábbiakban vázolhatnánk. Összeszedjük azokat az elemeket, amelyek a továbbhaladáshoz alapul szolgálnak. Ezzel mintegy tisztázzuk azt is, hogy a tárgyalt anyagkörben már meddig jutottunk, és most hol állunk. Azután — ha lehet, a tanulókkal közösen, még jobb, ha egészen az ő saját munkájuk alapján — megállapítjuk, hogy mi lesz a legközelebbi teendő. Ez az úgynevezett probléma-kitűzés, és azt lehet mondani, hogy ennek helyes véghezvitele a tanítás egyik legfontosabb, de egyszersmind néha a legnehezebb feladata. A kérdést legjobban néhány példán lehetne megvilágítani. A sinus tétel ismeretének birtokában már ki tudjuk számítani az általános háromszög alkotórészeit, ha egy oldal és két szög, vagy két oldal és a nagvobbikkal szemközti szög adva van. Most olyan példát adunk fel, amelynél két oldal és a közbezárt szög ismeretes, és keresendő a harmadik oldal. A tanulók rájönnek, hogy az eddig ismert eszközökkel ezt a számítást nem lehet elvégezni. Arra kell tehát módot keresni, hogy az ismeretlen (a) oldalát ki tudjuk fejezni a másik két oldal (b, c) és a közbezárt szög segélyével.
