Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 5. szám - Soós Tamás: Református Betegsegélyző Intézet
228 Soós Tamás : Református Belegsegétyző Intézet. ban késik, mert ez az intézkedés a lelkészi nyugdíjtörvénnyel kapcsolatos, amelyik pedig még nem lépett életbe. Javaslatának lényege az volt, hogy minden lelkész fizessen évente 24 pengőt. Ennek ellenében minden lelkész betegség esetén igazolt költségeinek felét kapná segélyképpen, de évente nem többet 400'—, a feleség 200'—, a gyermek ÍOO-— pengőnél. Tőkésítéssel a segély fokozatosan a teljes költségek mértékéig (100% megtérítés) volna felemelhető. Szerinte is jobb és erősebb volna az intézmény, ha kecskeméti elgondolás szerint a többi egyházi szolga is bevonatnék. Ha most a tanárság is szorgalmazná a Konventhez beterjesztett beadványában a betegsegélyezés ügyét, a kérdés elővétele ez oldalról is újabb nyomatékot kapna a Konvent előtt. Az OR.IÓ igazgatójának elfogadott javaslata bizonyára az útra induló mű kezdeti nehézségeivel számolt, azért rögzíti meg a segélyezés mértékét összegszerűleg (400•—, 200-—, 10O— P). Egyelőre ez is jobb a semminél. Javaslatában máris benne vannak azok a legfontosabb alapelvek, melyeket a Kecskeméti Tanárok Szövetségében alapvető feltételekül megjelöltem. Ilyenekül gondolom : 1. A szabad orvosválasztást. (Minden ismert betegsegélyző intézmény, amelynek kijelölt orvosa van, abban a sarkalatos hibában szenved, hogy nem a beteg érdeke a legelső szempontja, hanem magának az intézetnek anyagi előnye.) 2. Pénzben térítse meg a beteg költségeit. (Orvosi számlák, gyógyszerek, kezelési, műtéti költségek, ápolási, kórházi ellátási dijak stb.) 3. Természetben adhassa az intézet mindazt, amit maga nagy tömegben beszerezve olcsóbban tud nyújtani, mint a gyógyszertár. 4. Minden betegségre a leghatékonyabb gyógyszer legyen rendelhető, s a legalkalmasabb műtét legyen végrehajtható. Ne legyen kötve az orvos keze sem a gyógyszer, sem a gyógymód megválasztásában, mint az OTI, MABI, OTBA sokszor felpanaszolt eseteiben látható. 5. Teremtsen az intézet kapcsolatot az ország legelső kórházaival, klinikáival, hogy a beteg ezek valamelyikét is szabadon választhassa. 6. A család valamennyi tagja egyenlő elbánásban részesüljön et családfővel mind betegsegélyezési összeg, mind kezelés dolgában. (Családvédelmi szempont! A családosnak ne hátrányára legyen az, hogy családja van.) 7. A tagdíjjárulék ne legyen magasabb, mint a családfő törzsfizetésének és családi pótlékának 2'5%-a. 8. A szervezetbe való belépés ne legyen szabad tetszés tárgya, hanem az állás elfoglalásával egyidejűleg kötelező követelmény legyen, mert ellenkező esetben a biztosítások alapját képező valószínűségi számítás lehetetlenné válik. Erős a hitem, hogy ilyen alapelveken elindulva reális számításokat lehet tenni a rentábilitást illetően, továbbá, hogy a legszélesebb körök irtózását le fogja küzdeni az intézmény, mert semmi olyan gátló körülmény nincsen benne, amely a betegsegélyző intézmények
