Protestáns Tanügyi Szemle, 1936

1936 / 5. szám - Sziklay László: Hogyan építheti föl a középiskola egy igazibb jövő társadalmát?

Sziklai) László : Hogy építheti /öl a középiskola a jövő társadalmát ?221

Nem akarom ezeket a társadalmi bajokat most részletesen felsorolni, nem akarom még egyszer megtenni azokat a megállapításokat, melyeket már énnálam sokkal nagyobb tudománnyal rendelkező és éppen ezért sokkal hivatottabb történészek, társadalomtudósok megtettek, csak annyit jegyzek meg, hogy fejtegetésemet folytatni tudjam, amennyi ehhez a folytatáshoz okvetlenül szükséges. Társadalmunk legnagyobb része, sajnos, nem áll azon a szilárd erkölcsi s ebből kifolyólag azon a nemzetvédelmi alapon, amely lehetővé tenné az idők jobbrafordulását. Mert ne higgyük, hogy a válságok megoldása akár felülről, mondjuk vezetőink részéről, akár pedig kívülről, csodaképpen megtörténhetik, ha belülről, a társadalomból, magunk közül nem indul meg ugyanakkor a válságok megoldására való törekvés. S ez nem történhet meg másképpen, csak úgy, ha a társadalom minden egyes tagja, legalábbis túlnyomó többsége revízió alá veszi önmagát, viselkedését, azokat a célokat, melyeket önmaga elé, s térjünk most már az iskola szűkebb körű problémájára : gyermeke elé tűz.

Mert higgyük el, hogy a viszonyok olyanokká fajultak, amilyenek, abban nemcsak külső okok játszanak szerepet, hanem belső okok : mi magunk is.

Amikor tehát a szülő tanácstalanul figyeli gyermekét az asztal fölé görnyedve, a football-pályán, vagy a mozipénztár ablakánál, gondolja meg, hogyan lehetne a gyermek jövőjét boldoggá, biztossá tenni, nem anyagi érvényesülés keresésével, nem jelleme csúnya oldalainak kifejlesztésével, melyek esetleg mint törtető, másokat legázoló egyént érvényesítik, amelyek azonban nem segítenek az egész társadalom baján, nem változtatják meg azokat a körülményeket, amelyek között a mai bajok megszülettek, hanem éppen ellenkezőleg : lelkének, jellemének nyílttá, egyenessé, önzetlenné való fejlesztésével.

Azt mondhatná valaki ellenvetésül : nyílttá, egyenessé, önzetlenné neveljem a gyermekemet ? Hiszen akkor kiveszem kezéből a mai keserves életküzdelem legelemibb fegyvereit ! A mai élet csupa hazugság, tekervény és önzés !

De hiszen éppen ezért olyan nehéz a mai élet ! Éppen ezért lelt olyan válságossá, éppen ezért jutott csődbe ! Az emberek nem egymás mellett, és egymásért élnek, hanem egymás ellen ! Mindnyájan tudjuk ezt, szinte frázissá kopott kijelentés, és mégsem teszünk ellene semmit! Ne higgyük, hogy a : „Más is úgy csinálja, én is úgy csinálom. . logikája igaz. Valakinek egyszer meg kell kezdenie a változtatást, s ha elkezdtük, megy magától a többi is ! A nyíltság, egyenesség, önzetlenség követelményeit ne csak frázisokként hangoztassuk, hanem, igenis, valósítsuk meg abban a közösségben, melyben hatáskörünk van, tisztítsuk meg önmagunkat és saját kis társadalmi egységünket : a családunkat azoktól a hibáktól, amelyekkel, mint elkoptatott frázisokkal dobálództunk eddig, s ha többen, ha sokan megtesszük, nem-