Protestáns Tanügyi Szemle, 1936

1936 / 5. szám - Dr. Törös László: Hogy segíthet a szülői ház az iskolának a nevelésben?

216 Br. Toros László : Hogy segíthet a szülői ház az iskolának a nevelésben.

súlyt kereső mérleg nyelve. Az öngyilkos diákok is rendesen ebből a korból kerülnek ki. Fokozott figyelemmel kell tehát lenni a serdülő ifjúra. Lányoknál a fejlődés még rohamosabb, hamarabb átmennek serdüléses küzdelmeken, és akár tetszik, akár nem, ki kell mondanunk, hogy a lányok egyenletesebb, komolyabb munkát teljesítenek nagy általánosságban, mint a fiúk. A VII—VIII. osztályban érik utói és szárnyalják túl a fiúk a lányokat.

Ézzel ott is vagyunk a szülői kötelességek legfontosabb részénél, amelyet ígv lehet összefoglalni : a szülőnek állandóan szeretetteljes figyelemmél kell kísérni a gyermek otthoni munkáját és magatartását. Attól kezdve, hogy egy órakor hazamegy a gyermek, a szülői figyelmen, ezen a jóindulatú érdeklődésen fordul meg a gyermek haladása. Bár az újabb nevelési törekvések szerint igyekszünk mennél kevesebbet hagyni otthonra, én pl. már a szószedést is együtt végzem a tanítványaimmal, mégis marad otthonra is. A begyakorlás már a szülőiház dolga. És ha minden tárgyból is csak ennvi marad, lesz vagy 2—3 órai tanulnivalója a gyermeknek, de különösen a nagyobbak olvkor késő estig görnyednek a könvveik felett !

Miért van szükség a szülők érdeklődésére és hogvan mutathatja azt meg? A gyermeknek van egy nevezetes tulajdonsága : erősen szangvinikus, azaz hamar elcsügged, de hamar fel is villanvozódik, ha egy-egy jó szót kap. A lélektannak ezt az elméleti tanítását a gyakorlatban sokszorosan látom most, aminthogy nekünk, családos tanároknak nagy erősségünk s egyben kötelezettségünk is az, hogy a saját gyermekeink lelkén át nézzük a mások gvermekét is. Ha mellé ülök, és semmi egyebet nem csinálok, mint eleinte megkérdezem : no mi a lecke, hol jártok, mi a baj, s aztán buzdítom a munkára, majd végzem én is a magamét, ő is a magáét, közben hozzám is kotyog, mert ez a rapszódikus kikapcsolódás neki nagyon fontos, mert a pihenő szerepét játssza, a végén azt vesszük észre, hogy minden tanítás nélkül elkészültünk a dolgunkkal: én a dolgozatjavítással, ő a kis másnapi leckéjével. Mit kell tehát a szülőnek tennie? Az ebédutáni félórás-egyórás pihenés után nem azt mondja, hogy : „Eredj tanulni !“, hanem „Gyerünk tanulni“. Én majd kézimunkázom, vagy olvasok stb., te meg végezd a magad dolgát'!“ Közben, mutatja a gyermek délelőtti munkáját, pl. írása szépülésével dicsekszik el, ne fukarkodjék a dicsérő szóval a szülő. Ha viszont hibát lát, akkor mondja meg őszintén, de minden indulat nélkül, a szeretet hangján megrovását is úgv, hogy abból ne elcsüggedés, hanem javulás származzék. Ha pl. valamit csúnván írt, megmondjuk, hogy : bíz ez nem valami szép ! De nyomban hozzátesszük a buzdítást is, hogy : „Tudnál te szebben is, próbáld csak“, és meglátják majd, a gyermek megfeszíti minden erejét. Mint a napraforgó, a nap áldó sugarai felé fordítja orcáját. Többre megvünk szép szóval, mint durvasággal, mellyel érhetünk el ideig-óráig való sikert, de a gyermek lelkét örökre elvesztettük.

Ezzel ott vagyunk egy másik végtelenül fontos nevelési kérdés-