Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 5. szám - Dr. Törös László: Hogy segíthet a szülői ház az iskolának a nevelésben?
Dr. Törös László : Hogy segíthet a szülői ház az iskolának a nevelésben. 217 nél : a gyermek jövőjét féltő s csak egyetlen utat látó szülő gyakran kerül abba a helyzetbe, hogy büntetnie kell gyermekét. Büntetés : ez alatt csaknem mindenki előtt testi fenyítés, egy-egy jó nyakleves, vagy az a bizonyos mogyorópálca merül fel. A dolog azonban úgy áll, hogy mindenféle tanügyi Rendtartás és Neveléstan tiltja a testi fenyítést, noha a gyakorlat emberei túlzottnak tartják ezt a felfogást. Bezzeg a múlt század elején még javában működött a „career“, az iskolai börtön is. Nemrég voltak kezemben adatok, melyek arról tanúskodtak, hogy a debreceni carcerben milyen rémületes állapotok uralkodtak : még a patkányok is látogatták. Ez meg a másik véglet volt. Hogy mit eredményez az a hit, hogy folytonos okoskodással akarják a gyermeket kormányozni, mutatja a sok féktelen pesti gyerek, akik legfeljebb idegesekké lesznek az agyonbeszélésben, a folytonos filozofálásban. Az is bizonyos, hogy a testi fenyítés rendkívül nagy vigyázatot igényel. Nem is arra akarok itt célozni, hogy valahogy testi épségében kárt ne szenvedjen a gyerek, elvégre a hóhérolásban a legkegyetlenebb szülőnek sem telhetik öröme, hanem arra, hogy valahogy gyakorivá ne váljék a testi fenyítés, meg ne szokja a gyermek, mert akkor vége van ! Egv lélektani törvény szerint szinte lehetetlen a fokozás, mert eggyel erősebb belső hatás eléréséhez sokszoros külső valóság szükséges. Mert a testi fenyítés esetén is a lelki hatás volna a cél. E nélkül nem javítás a büntetés. Lélekhez pedig lélekkel lehet legjobban hozzáférni, mint ahogv súlyt súllyal, térfogatot térfogattal, tehát hasonlóneművel lehet csak mérni. Egy-egy komoly szó, melyet aztán tartsunk is meg, egy tekintet, néhány szívből fakadó mondat többet tesz, mint holmi vénasszonyos véget nem érő fejmosás, jajongás, melyet rövidesen azért csókok özöne vált fel. Legcélszerűbb a lelki büntetés, hamár egyáltalában büntetésről kell beszélnünk : azt vonjuk el a gyermektől, ami neki a legkedvesebb : a karácsonyi és húsvéti ajándékok elmaradása, várvavárt szünidei kirándulás meghiúsulása — hogy egyebeket ne említsünk — fájdalmasabb lehet minden testi fenyítésnél. Legyünk őszinték : jóformán semmiféle büntetésre nem volna szükség, ha a szülők egy döntő ponton jobban segítségünkre jönnének. Ha semmiképpen nem akar tanulni a gyermek, ne is erőltessék. Legyen erejük arra, hogy legyőzzék saját hiúságukat, s vegyék ki az ilyen gyermeket a gimnáziumból, s adják más pályára, iskolába, ahol talán jobban meg fogja állani a helyét. Szerencsére lélektani törvény, hogy többarcú a lélek, leghamarabb .Tanús-arcú : vagy elméleti, vagy gyakorlati irányba néz. Ki kell tapogatni a haljama szerinti irányt és arra adni. Csodákat tud felmutatni esetleg a szíve szerinti irányban. Városunk egvik kitűnő iparosa lebeg most a szemem előtt, mikor ezt mondom, aki bizonyára nem cserélne egyikőnkkel sem. Sajnos, hogy nálunk valami szerencsétlen értelmezéssel csak a rossz tanulók menedékének szánták az ipari és kereskedői pályákat, én pedig azt mondom : a legjobbakat oda, ha hajlama van rá ! Hogy
