Protestáns Tanügyi Szemle, 1936

1936 / 5. szám - Dr. Törös László: Hogy segíthet a szülői ház az iskolának a nevelésben?

212 Dr. Törös László : Hogy segíthet a szülői ház az iskolának a nevelésben. Menekül velük a nagy rengeteg erdőn át. Ám egyszer csak mintha már hallaná az üldözők zaját, előbb lányát, majd kisfiát hagyja el, de bezzeg szorítja kincses ládáját, abban a hitben, hogy Pénzűm helyibe ingyen nem ad Isten ! Bnjdosása közben azonban egy anyaállattal találkozik, mely Az idei hornyát szarva között hozta, A tavalyi hornyát maga után rítta. Ezt hogy megpillantá Budai Ilona, A földre borula, keservesen síra, Keservesen sírva, kárhoztatá magát : Az oktalan állat nem hagyja el hornyát, Hát én lelkes lévén, hogy hagyám gyermekeim ! Azzal visszafordult a nagy rengetegen, keresni kezdte gyer­mekeit, kicsi fiát, lányát. De egyik a másik után azt feleli : Bizony, nem mögyök én, mert nem vótál anya, Ha az lőttél volna, itt nem hagytál volna l1 Űgy-e, szinte a hideg szaladgál át rajtunk, mikor ezt az egy­szerűségében is mély igazságot hirdető költeményt olvassuk. Pedig hej, de sok ember van, akit „kéncsös kisláclájn“, az élet ezer anyagi gondja-baja annyira fogva tart, hogy nem látja tőle azokat a köteles­ségeket, amelyekkel gyermeke iránt tartozik. Pedig nemcsak Magyar­­országnak, hanem talán a világnak is egyik legnagyobb közgazdásza, Széchenyi István mondotta ki: „Mindég csak azon kötelességekről szólunk, melyekkel szüléinkhez köttetünk, azokrul soha, vagy rit­kán, melyekkel gyermekeink iránt tartozunk, holott ezek még szcn­­tebbek 1“ Szeretném hinni, hogy nálunk talán még kevesebb a Budai Ilona-féle szülő, de nem szabad szemet húnyni, hogy a világvárosok felől mindinkább közeledik ennek is a divatja. Németországban külön iskolafaj fejlődött ki az ilyen, szüleiktől elhagyott gyermekek nevelésére. Ó ne íelencházakra tessenek gondolni, inkább történelmi levegőjű, pazar szép kastélyokra, minőt magam is felkerestem Wei­mar mellett, a gyönyörű Éttersburgban, melynek rózsalugasai közt a nagy Goethe sétált nagy fejedelmével, s köröttük káprázatos irodalmi és művészi élet virágzott. Miközben magam is önfeledten sétáltam egvpár gyermekkel a gyönyörű utakon, s megtudtam nyugtalan kérdéseimmel, hogy a világ minden sarkából vannak itt gyermekek, aminthogy nagyra vannak az iskola vezetői azzal, hogy ezekben az ú. n. vidéki nevelő otthonokban minden nemzetbeli látogató talál saját nyelvén beszélőt, szánalom fogott el: ,,Ür Isten, ezek a gyer­mekek nem fogják ismerni a szülői szeretet melegét, amit pedig nem 1 Kriza: Vadrózsák. Kolozsvárt 1863. I. 317 1. A helyesírását kissé közelebb hoztam a mai kiejtéshez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom