Protestáns Tanügyi Szemle, 1936

1936 / 5. szám - Szathmáry Lajos: A tanár szakképzettsége, pedagógiai készültsége és általános műveltsége

206 Szathmdry Lajos : A tandr szakképzettsége és általános műveltsége. Másfelől tudjon a tanár különbséget tenni a tudomány és a tan­anyag között, s e különbségtevésében az első szerepet a nevelői lelki­­ismeretére bízott gyermek képezze, akit az Isten memorizálás által el nem fáradt, mozgékony szellemű embernek szánt. Az életben vannak lekszikonok és vannak emberek. Olyan emberekre van szük­ség, akik magukat minden momentán helyzetben fel tudják találni, akik nem fejbentartani, hanem használni tudják a lekszikonokat. Az ész síkjában tehát a gondolkodtatásra, a logikai készség kifejlesz­tésére kell a hangsúlyt helyeznünk. A tananyag lekszikális részletei aránylag inkább csak a logikai gyakorlatok tornaszereiül számítsa­nak a középiskolában. A tanár maga természetesen rendelkezzék a szaktudás 100%-ával, mert minden válasz nélkül maradt kérdés és melléfogás csak bizalmatlanságot és csalódást eredményez a gyer­mek részéről. * A gyermeknek azt szoktuk mondani, hogy az iskolában tanult ismeretanyag és a dicsért jellemvonások az ember egész egyéniségét teljesebbé, tökéletessebbé teszik. Kellene tehát, hogy a gyermek ezen hallomása megerősítéséül és hitelesítéséül azt tapasztalja, hogy íme a tanárok, akik a tanított szakismeretekkel és dicsért jellemvoná­sokkal rendelkeznek, valóban teljesebb és tökéletesebb életet is élnek másoknál. Meg kell azonban állapítanunk, hogy a tanárok egy nagy százaléka, bár a kellő szakismeretekkel rendelkezik, a maga egészében még sem vonzó egyéniség, elsősorban egyoldalúsága révén. Nem az az ember, akin a diák láthatná a tudományos szakismeretek lelket teljesebbé, tökéletesebbé tevő hatását. Hallottam ilyen diákkijelentést, egészen jószándékú fiútól : ,,Ha a szaktudás és a tanított valláserkölcs olyanná teszi az embert, mint a tanár úr, akkor én nem kívánok sem tudomá­nyos szakismeretekkel rendelkezni, sem valláserkölcsös emberré lenni. Inkább futballozom.“ S részben igaza is van. Egy kidolgozott láb­izom mindenesetre pozitív érték, de egy tanár, aki csupán bizo­nyos szakismeretekkel rendelkezik, de szinte minden más terüle­ten kapkod, bizonytalan, talaj átvesztett hullámok-játéka, bizonyos kétes vonzerő. Ismét analógiához fordulok. A diákok túlnyomó százaléka nem készül szakmatematikusnak. Már most hogyan tanulna a diák mate­matikát szívesen, ha azt látja, hogy az a tanár, aki a matematika szak­­tudományával rendelkezik, ügyetlenül húzódik meg minden olyan vitában, amelyben nem matematikusok vesznek részt. Ellenben szí­vesen tanulja a diák a matematikát, ha azt tapasztalja, hogy tanára éppen a matematika révén nyert kombinatív és logikai készségével még irodalmi vagy társadalmi kérdésben is fölényesebben tud véle­ményt alkotni és nyilvánítani, mint a matematika lényegéhez közel nem férkőzött társaság többi tagjai. A tanár tágkörű általános műveltségét teszi szükségessé a gyermek­­léleknek az a romantikus jellemvonása is, hogy csak azt a felnőttet tudja csodálni és felettébb tisztelni, akitől bármit megkérdezhet. Elijedő csaló-

Next

/
Oldalképek
Tartalom