Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 5. szám - Balogh István: Értelmesség- s hivatásszerinti tájékozódás a francia gyermekeknél
Balogh István : Érlelmesség a francia gyermekeknél. 207 <lást láttam egy alkalommal egy kis elsős tanítványom szemében, amikor nem tudtam elég hirtelen fejben kiszámítani, hogy Rómát hány éve alapították. Nem kötelességem a fejszámolás, nem vagyok számszakos, de egészen bizonyos, hogy kisdiákom több áhítattal vett volna részt az én további latin tanításomban is, ha ügyesebb fejszámolónak bizonyultam volna. Hát még ha azt is rá tudtam volna vágni a kérdésére, hogy hány kilométer ide Róma ! Életét és vérét felajánlotta volna érettem. De a felnőttek társadalma is azt igényelné (s csúfolódásain keresztül negative igényli is), hogy a tanárok vessék le riasztó egyoldalúságukat, s váljanak harmonikusabb egyéniségekké. Szívesebben bízná gyermekeit olyan tanárokra, akik nem egyszínű szemüvegen keresztül hamis világot látó részlet-gépek, hanem teljes világképpel rendelkeznek, akik az élet összes értékeinek arányait áttekinteni és egységben látni tudó, önmagukban is egységes emberek. Hódmezővásárhely. Szathmáry Lajos. Értelmesség- s hivatásszerinti tájékozódás a francia gyermekeknél. Franciaország orvosai 1932 óta szokásba vették, hogy Párizsban évente ötször összegyűlve megvitassák az általános orvostudomány nagy problémáit, melyeknek társadalmi visszahatásai olykor jelentékenyek. Az 1936-os ülésszak egy igen nagy problémával nyílik meg : mi történjék a gyermekkel 11. és 13. életéve között, amikor az ottani iskolarendszer szerint az elemi- és középiskola közé ékelt felvételi vizsga vagy értelmiségi foglalkozás vagy valamely mesterség felé irányítja, melynek inaséveit rögtön megkezdi. Georg Duhamel, a kiváló regényíró elnöklete alatt folynak ezek a rendkívül tanulságos ülések, ki egyesíti magában a tudósnak és orvosnak jelességeit, a Trosseau de l’Hotel—-Dieu boncteremben, Carnot professzornak, az Orvosszövetség elnökének szívességéből, s az ügy lelke dr. Henri Godlewszki. Az első ciklus (az elemi fok) végén a gyermek válaszúihoz érkezik. Válik-e vájjon belőle a másodfoknak tanulója, azon jövő minden lehetőségével együtt, melyet ez az oktatás engedélyez? Vagy ellenkezőleg, közvetlenül egy olyan mesterséget, foglalkozást választ-e, hol a kézművesi, technikai rész láthatólag sokkal nagyobb helyet foglal el, mint a szellemi? Döntő állásfoglalásra jutni itt, mely az egész jövőt terheli, igen nehéz dolognak látszik. Kell, hogy ez a döntés igazolt és igazságos legyen. Lehet-e végezni ilyen kezdőfokon sorsdöntő szelekciót, s kié legyen a felelősség? Ezeknek a problémáknak vágtak neki a francia orvosok üléseiken, s ime, tárgyilagosan egybefoglalva, tanácskozásaik