Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 5. szám - Szathmáry Lajos: A tanár szakképzettsége, pedagógiai készültsége és általános műveltsége
Szalhmáry Lajos : A tanár szakképzettsége és általános műveltsége.205 népszerűségbe is ringathatja magát, mindenesetre megcsal másokat, s így sub specie aeternitatis vétkezik. Vétke annál nagyobb, mennél tanultabb, raffináltabb, minél nagyobb mesterségbeli technikával rendelkezik, hiszen alkotása annál inkább megközelíti a műremek látszatát. A látszateredmény, a hamisítvány pedig minél tökéletesebb a kivitelben, annál alkalmasabb a megtévesztésre, tehát annál veszedelmesebb. Ez a helyzet a műalkotás esetében. De a műélvezet terén sincs másként. Minél több esztétikai fogalom (távlat, síkok, színhatás stb.) kóvályog az esztétikai érzék híján tárlaton lézengő szaklaikus fejében, annál hiúbbá válik képzelt tudományára nézve s lesz kevésbbé alkalmas arra, hogy az egyszerű lényeget, a művészetet megláthassa egy-egy képben. Ha tehát a lényegében művészetmentes technikázás az esztétika síkjában is bűn, hogyne volna bűn az a pedagógiában ! Az ilyen avatatlan érintés ellen védekezik a tanuló ösztönösen akkor, amikor nem szereti a megérzett kontárt, és idegenkedik annak még a tananyagától is. Másnapra, a notesz számára talán el-elkészül, de akit nem szeret, attól egész életre szóló útravalókat nem fogad el, attól igazán nem tanul. A pedagógiai és didaktikai készültség tehát csak nevelői munkára rátermett tanárnak jelent előnyt. De azt tényleg nagy előnyhöz juttatja, amennyiben óriási energiamegtakarítást jelent neki. Tanítani ugyanis csak a legszínvonalasabb módszerekkel gazdaságos, s ezeknek a megszerzéséhez a modern tanár hosszadalmas saját kísérletezések helyett pedagógiai tanulmányok útján jut el. De ez az eljárás egy még fontosabb szempontot is kielégít, t. i. a tanuló szempontját. A pedagógiailag jól készült tanár kezében a tanuló nem kísérleti nyúl, legalábbis nem felesleges mértékben az, s kevesebb viviszekciós mellévágásnak van kitéve. Megoldás szüksége merül fel tehát arra nézve, hogy bizonyos szelekció érvényesüljön a tanári pályára lépni szándékozókkal szemben, még a tanári tanulmányok előtt. (Kitanulás után ugyanis már késő. A pedagógiai vizsgán túl, előbb vagy utóbb, még az antipedagógusból is tanár lesz.) Meggondolás tárgyául javasolnám, hogy ez a szelekció esetleg már a középiskolában cserkészvezetőséggeJ, vagy egyéb ifjúsági vezetői munkával kapcsolatban történjék meg. * Ha tehát az előfeltétel, a rátermettség megvan a jelöltben, a pedagógiai tanulmányok mellett a szakképzettség a következő követelmény vele szemben. Bár kívánatos, hogy a tanár ne tálból, hanem legalább is tóból meríthesse napi tanításának csészényi anyagát, hangsúlyozni kívánatos, hogy a tanár nem tudós. A tudósnak ugyanis a tudomány az anyaga, míg a tanárnak a gyermeki lélek. Baj, ha a tanár szíve elsősorban a tudományért rajong, nem az egészségesen nevelendő és kiművelendő gyermekért. A tudós a tudományt műveli, a tanár a gyermeket. A tanárnál a tudomány csak a nevelő tényezők egyike.
