Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 5. szám - Dr. Hamvas Gyula: Egy módszeres ismereti egység feldolgozásának lélektani mozzanatai
Dr. Hamvas Gyula : Egy módszeres ismereti egység lélektani mozzanatai. 203 tudni olyan érthető nyelvet találni, amelyen második osztályos diáknak a leikéhez közelhozza a középkor nehéz, bonyolult fogalmait történeti vagy jogi berendezkedésének alapelveit, sohasem fogja a tudós kellően átvilágíthatni a pogány és keresztyén vallás összeütközését a gyermeki lélekfokozat e lépcsőjén, hogy az asszimilálódjék, de mindezt meg tudja cselekedni a művész, akinek vatesi ereje plasztikusan, megjelenítőn idevarázsolja a múlt belső életét, és a távlatokban félig-meddig elvesző olyan összefüggéseket állít közvetlenül elénk, amelyekről már lemondott az emberi értelem, hogy közelébe tudja vetíteni. Világokat nyit meg előttünk, amelyek a csodákat formázzák, eszméket tesz közérthetőkké, melyekre eddig nem volt magyarázó ige. Keressük ki Herczeg Ferenc klasszikus művéből a „Pogányok“ból az idevonatkozó részleteket. Amint olvassuk, ott van a történeti kor hangulata, légköre nemcsak körülöttünk, hanem a tizenegyéves gyermek leggyengébbje körül is. Itt van az az ajtó, amelyiket ha kinyitunk, a letelepedés, vallás körül háborgó magyarok közvetlen közelébe jutunk; látjuk intézményeiket, életsorukat, összeütközésüket, együttjárásukat. A pusztából kiszakított vezér lelki forrongása hangot talál minden kis diák szívében. Vagy hallgassák csak meg a gyermekek a folyó partján tanyázó halászok rejtelmes beszédét, Ékese és Kocsobur vitáját és még sok részletet, együtt fognak élni a „Pogánvok“ magyarjaival. Soha érdeklődőbb tanulókat nem láttam, mint azokat, akik e részletek keretében szinte pillanatok alatt egybeforrnak a korral. A regényművészet olyan színek felvételével, olyan hangulatok kialakításával biztosítja a kor lényegének szellemi átvételét, mely nem egy keserves lassú appercepció, hanem a tanulóknak a művész intuitív meglátásával egyenrangú hirtelen bepillantás a történelmi fogalmak belsejébe. A második mondacsoport Szent László köré fonódik. A lovagi élet mintaképét kell látnia benne a tanulónak, a vallási intézmények őrét, de szociális vonatkozásban is a nemzet minden rendű lakosságának védőjét, a népvándorlás egyik nagy tarajú hullámának erős gátját. A róla szóló mondák a teremtő élet változatos ritmusa szerint peregnek le. A kalandos fantáziájú életkor utórezgéseit még mindig érző gyermekcsoport külön szemléltetés nélkül közelebb húzódik Lászlóhoz, mikor aranyos nyílvesszőjét kilövi. Elkíséri őt képzeletében Cserhalom oldalaira, vele együtt űzi a kunt. Ezekkel együtt fél, de velük ellentétben László miatt, amikor „Óriás robajjal kettéhasad mögötte a sziklahegy“. Szeretettel gondol rá, mikor kicseppen a vére és piros rózsa lesz belőle. Hogy az áthasonulás minél teljesebb legyen, hogy a drámai hatások erejét, színét, hangulatát emeljük, s az egész pedagógiai eljárás szellemi lendületének az ívét teljessé tegyük, részünkről itt a magunk élményeivel igyekeztünk gyakorlatunkban a Szent László-mondarészleteket még élőbbé tenni. Az elképzeltetés lélektani eszközével erősítettük a beleérzés hatásfokát. Megmutattuk a gyermekeknek a dési színház vasfüggönyére festett Szent László-
