Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 4. szám - zágoni Barra György: A nevelés forradalma és a középiskola
Dr. Ruhmann Jenő: Az önképzőkörök hanyatlásának megakadályozása. 177 elkerülhetetlen pártoskodást. A választmány intézi, természetesen a vezető-tanár elnöklete alatt, a kör adminisztratív ügyeit, rendeli a lapokat, folyóiratokat, veszi a könyvtár számára a könyveket, gondoskodik az ifjúsági ünnepek műsoráról és rendezéséről stb. Nálunk minden iskolai hazafias ünnepélynek a Magyar Társaság tagjai a szereplői és rendezői, s ez is emeli az ifjúság előtt a Társaság tekintélyét. Hátra van még, hogy az önképzőköri szavalatokkal is foglalkozzunk pár sorban. Tudom, hogy vannak, akik idejét múlta szokásnak tartják a szavalást, üres retorikát és álpátoszt látnak minden deklamálásban, s arra hivatkoznak, hogy modern költeményeket nem is lehet szavalni, csak elmondani. De még ha van is valami igazság ebben az ellenvetésben, az önképzőkör mégsem mondhat le arról, hogy gyakorolja és fejlessze tagjaiban a szavaló- s általában az előadóképességet. Nagy jelentősége van a tanulóra nézve, annak, hogy már az iskolában megtanulja, hogyan viselkedjék nyilvános szereplés alkalmával, hogy küzdje le elfogódottságát, az ú. n. lámpalázat, hogy uralkodjék temperamentumán, hogy bánjék hangjával, taglejtéseivel. Sok közéleti férfi gondol ma is hálásan az iskolára azért, hogy az módot nyújtott neki a nyilvánosság előtt való szereplésre. De meg hová laposodnának el iskolai ünnepélyeink, ha egy-egy tanuló lelkes szavalata nem ragadná magával a fogékony szívű, hevűlékeny természetű ifjúságot? A jó szavalatok terjesztik és népszerűsítik igazán a költeményeket, s keltenek érdeklődést a költő többi műve iránt is, ez tehát szintén a szavalás értékét bizonyítja. Az önképzőköri munkásság fokozására valók a pályázatok, a díjnyertes munkáknak a nyilvánosság előtt való bemutatása, s a pályadíjat nyert tanulóknak a megjutalmazása. Legalább évenként egyszer alkalmat kell adni a tagoknak arra, hogy a szülők és az ifjúság barátai, tehát a nyilvánosság előtt is bemutassák szorgalmuk és tanulmányaik eredményét, hogy élvezzék az ünneplés melegét és sütkérezzenek a népszerűség fényében. Milyen boldog izgalommal várják nálunk a Magyar Társaság évvégi örömünnepét azok, akik pályamunkájukkal vagy szavalatukkal díjat nyertek, s diáktársaik és a közönség tapsai közt veszik át a tanár-elnök kezéből a jutalomkönyvet'! Hány deresedő fejű régi diákom emlegeti ma is boldogan, hogy milyen jól esett neki a lieista korában pályamunkájával szerzett dicsőség ! Fejtegetésem végére érve, ismételten hangsúlyozom azt, amit már fentebb mondtam, hogy t. i. az önképzőköri élet nem minden iskolában mutat hanyatlást, ahol pedig mutat, ott mindenképpen rajta kell lenni, hogy a hanyatlás megálljon, s a pezsgő munka újra meginduljon. Az ifjúsági önképzőkörnek ma is épúgy, mint reg n, megvan a nemes hivatása, amit be kell töltenie, s hogy ezt betöltse, az nemcsak a tanulókon, hanem rajtunk, tanárokon is múlik. T hát „videant consules !. . . “ Sopron. Dr. Ruhmann Jenő. 3
