Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 4. szám - zágoni Barra György: A nevelés forradalma és a középiskola
17t> Dr. Ruhmann Jenő: Az önképzőkörök hanyatlásának megakadályozása. tanulságossá a munkát, ha megtanítjuk a tanulókat arra, hogy kell egy részletkérdést megvilágító tudományos forrásanyagot fölkutatni s a tanulmány megírásánál fölhasználni. Természetrajzi tárgyú dolgozatokban már saját megfigyeléseikre és tapasztalataikra is támaszkodhatnak a tanulók, s ezeket a szakirodalomból nyert adatokkal együtt használhatják föl. Az önképzőkör szokásos munkakörét azonban tágítanunk is kell, hogy fokozzuk a tanulók érdeklődését s új meg új anyagot adjunk tevékenységüknek. Ebből a szempontból hálásak a népnyelvi, néprajzi és falukutató tanulmányok, természetesen csak olyan iskolákban, ahol a tanulók közt számosán vannak falusi származásúak is. Az ilyen tanulók valóban értékes tanulmányokat tudnak írni szülőföldjük tájszólásáról, népszokásairól, szociográfiájáról : a nép foglalkozásáról, életmódjáról, vallási, erkölcsi és családi életéről, szórakozásairól, babonáiról, művelődési, táplálkozási és egészségügyi viszonyairól, a birtokmegoszlásról stb. Az ilyen felolvasásoknak nevelő értékük is van, mert a városi tanulók figyelmét és érdeklődését is ráirányítják az ország lakosságának zömét alkotó mezőgazdasági nép küzdelmes életére. Hálásak az útleírások is, de természetesen csak akkor, ha a tanulók saját úti élményeiket örökítik meg, s ha szemléletesen írják le az idegenben látott tájakat, szokásokat, embereket. Rendkívül élénkké és mozgalmassá lehet tenni az önképzőköri életet egy-egy vitaülésnek a műsorba iktatásával. A vitatkozás tárgyának azonban olyannak kell lennie, hogy az a körnek minden tagját érdekelje, mert akkor bőven lesz hozzászóló, s a kialakuló parázs vitában a fölvetett kérdés minden oldalról megvilágítást nyer. Hálás tétel pl. a háború és béke kérdése ; a mai magyar ifjúság problémái ; a falu és a város viszonya stb. A tételt jó előre ki kell tűzni, hogy az előadók és a hozzászólók alaposan készülhessenek a vitára. Egy-egy ilyen gyűlés hullámai napok múlva sem csendesednek le. Az önképzőkör munkájában akkor nem lesz zökkenő, ha a kör választmánya, bíráló bizottsága (nálunk Tizenkettes Bizottság a neve) lehetőleg félévenként előre megállapítja a gyűlések számát, időpontját, összeállítja a munkára jelentkezőket, szóval előzetesen elkészíti az egész munkatervet. Ébben a munkában tág teret kell engedni a tagok kezdeményezésének s az önkormányzatnak. Sokkal helyesebb, ha a tanulók saját maguk választotta vezető tisztviselő (nálunk főjegyzőnek, máshol ifjúsági elnöknek hívják) állapodik meg tanulótársaival abban, hogy ki és mikor ad be munkát, vagy jelentkezik szavalásra, előadás tartására vagy bírálatra, ha ő nógatja a késedelmeskedőket, mint ha a vezető-tanár intézi mindezt. Általában arra kell törekedni, hogy a kör vezetésében is minél inkább érvényesüljön a tanulók öntevékenysége. A választmány hivatása az is, hogy megrostálja a felolvasásra szánt dolgozatokat, s az egészen gyengéket ne engedje az önképzőkör összessége elé. Bírálatot minden felolvasott munkáról két-két tanuló, mégpedig lehetőleg egy heted- s egy nyolcadosztályos készít, mert így lehet legjobban megelőzni az egyébként
