Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 4. szám - zágoni Barra György: A nevelés forradalma és a középiskola
zágoni tíarra György : A nevelés forradalma és a középiskola.167 6. évig : érzéki, 6.-tól 12.-évig : érzelmi (konvencionális, vagy utánzó tipusj, 12.-től 18. évig : intuitív, végül 18.-tól 24. évig értelmi a domináns irány. Ezek volnának az alapelvek, s most lássuk a kivitelt, a módszert- Természetesen a nevelő-tanítás középpontjában a munka, éspedig elsősorban, de nem kizárólag a kézimunka áll. Es itt fontos megkülönböztetésül : munkának csak a spontán, akarati tevékenységet nevezzük, s nem tartozik ide a külső kényszer, vagy irányítás által létrejött munka. Kimeríthetetlen bőséggel sorolják fel a kézi- s a vele kapcsolt szellemi munka előnyeit és sokoldalú hatásait. Nem foglelkozhatom itt ezekkel, mert hogyan jelemtsem ki például Dewey-ve 1, vagy C.laperéde-úe\,s hogy az értelmi és akarati erőket mily mértékben fokozza, vagy hogy a morális és szociális fejlődésre mily pótolhatatlan hatású, ha nem tudom bizonyságul elsorolni érveiket, melyek köteteket töltenek meg. Inkább nézzük az alkalmazás minőségét. Ez sem lehet formális, vagy külső, hanem csak olyan, mely a gyermek spontán szükségleteit kielégíti. Tehát a munkálkodás optimális feltételeit igyekezzék a tanár megteremteni, úgy és akkor, amint azt a gyermek önként kívánja, vagy értékét felismerve, akarja. Persze, amint e gyönyörű elveket a gyakorlatban elképzelik, sőt iskoláikban meg is valósítják, abban sok túlzás és egyoldalúság érvényesül, amely mosolyra késztet. De ne legyen fölényes ez a mosoly, mert bizony akaratban (és anyagiakban) ők jóval előttünk járnak. Nézzük csak : a 8—10 éves gyerek próbálkozik s küzd a kézimunka nehézségeivel úgy, ahogy tud. A nevelő csak akkor lép közbe, ha felesleges tévelygésektől akarja mentesíteni. A jóérzés csak annak a munkának a gyümölcse, amelyet a magunk erejéből, önállóan vittünk végbe ! Mire felserdül, még a legügyetlenebb tanuló is tudjon legalább egy mesterséget. Leginkább az asztalosipart ajánlják, de a nemes bádogos-, cipész-, kovács-, nyomdász-, könyvkötő- és kefekötő ipar mestereit is, úgylehet nemsokára kollegaként üdvözölhetjük katedráinkon. Azaz — hol lesz már akkor a katedra? hiszen pl. az amerikai Taylor — szisztémát követő iskolákban tanterem helyett a műhelyek minden fajtája, gyűjtemények, laboratóriumok stb. találhatók. Padok csak a színházteremben, vagy a szabadtéri színpad nézőterén vannak, helyettük munkaasztalokból, könyvespolcokból és szerszámszekrényekből áll a bútorzat. A falakon jó műremekreprodukciók, szemléltető táblák, képek. Óriási ablakok, üvegfalak, virágok, sok levegő, a munka vidám zaja, nevetés..., de álljunk meg, mert csábít az alkalom, hogy párhuzamot vonjunk a mi öreg iskolánk és a „Project Method“ között ! (És miért hasonlítsuk össze az ábrándot a valósággal?) Természetesen az új iskola elképzelése szerint sem választ a gyermek rögtön egy mesterséget. Hol ebbe, hol abba kap bele, korlátozni itt sem szabad. Idővel úgyis kialakul érdeklődésének 8 8 J. Dewey : „School and Society“ 1898. Néni. „Schule u. öffentliches Leben, Berlin, 1905. E. Capaiéde: „La Psychologie de 1’enfant“. Genf, 1920.
