Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 4. szám - Dr. Vályi Armand: Korszellem és pedagógia
Dr. Vdlyi Armand : Korszellem és pedagógia. 161 keres állandót és az érdemjegyet méri a tanítványhoz. Ennek eredménye a klasszifikáció elaszticitása lett. Az általános követelmények szempontjából az érdemjegyek elértéktelenedésére vezetett. (Sok jól képesített középiskolát végzett az egyetemen kibukkanó gyengeségek, hiányok, konstruktív munka hiánya következtében siralmasan hanyatlik a diplomáig.) Végeredményben sokkal gyengébb anyag préselődik át a középiskolán, mint szabad volna. Korunk minden módszeres elevensége mellett is be kell vallanunk, hogy az egymásra következő korosztályok mind erkölcsi, mind szellemi tekintetben hanyatló görbét adnak. Egészséges klasszifikáció pl. kizárja azt, hogy felsőbb tagozatokban derüljön ki egyik-másik tanulóról, hogy nem érett a középiskolai érettségire. Lehet elvétve szomorú példája a megtorpanó emberi szellemnek, tanulmányai minden fokán, de általában véve a középiskola nyolcadik osztályába csak olyan kerülhetne, aki valóban érett lehet. Egészséges szűrőrendszer csak egészséges szellemű társadalomalkotó elemet bocsáthatna át magán. A szigorú szelekció megmentené a szülőt is, gyermeket is a késői kiábrándulástól és csalódástól. Egy rossz példa, sajnos, demoralizálóbb, mint amennyire több jó példa lelkesítő. így a szelekció hiánya az osztályok közszellemét is rontja. Ettől eltekintve a rosszul képzett, gondolkodni nem tudó intellektuel kikerülve az életbe — képviselője lesz a korszellem süllyedésének is. És véleményünk szerint sokkal veszedelmesebb a gyenge szellemiségű, rosszul művelt intellektuel a társadalomra, mint az úgynevezett szellemi proletár. Az igazi szellemi proletariátus ott kezdődik, ahol a képzetlen egyén felelős pozícióba kerül. Lényegesen megváltozott a diák és tanár viszonya is. A mi korunk nem ismer tekintélyeket, sőt az „elefántcsonttoronyba“ zárt tekintély ellen hadat indított. A tekintélyek süllyedésének korában az iskola sem maradhatott mentes. A tanár mint ember értse meg a tanítványt — mint embert. A megértés : közeledésben, azaz a tanár „leszállásában“ nyilvánult meg. A diák és a tanár viszonya erősen personális jellegű lett, a személyi vonatkozások léptek előtérbe (bizalmas beszélgetés stb.). A tanári tekintélyt pedig elővigyázatlanság volt lerombolni ; a tekintély nem az elefántcsonttoronyba zárt ismeretlenséget jelentette a diák számára. A diák és a tanár viszonya ideális, vagyis a tanár erkölcsi és szellemi felsőbbrendűség, a tudományos ismeretek — lehetőleg személyi gyarlóságokon felül álló — reprezentánsa a diák szemében. Útmutató, ideális példakép. A diák szemében a tanár és tárgya egybeesik. A tanár ideális tekintélyének csökkenése, megsemmisülése tárgyáét is jelenti. A diák lelke így könnyen kicsinylő akartalanságba hull vissza. Nemcsak a diák és a tanár viszonya változott meg, hanem a tanár és a szülő viszonya is. A szülő is a korszellem hordozója. Lelkében öntudatlanul is erkölcsi értékválságok korát éli át. A kényszerítő gazdasági körülmények súlya alatt, a nevelést a formális eredmény, az ú. n. existentiális szempont alapján nézi. Az iskola költséges, elkerülhetetlen, szükséges ismeretek 2
