Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 4. szám - Dr. Boross István: Didaktikai törekvések a latin nyelvtanításban
Dr. Boross István : Didaktikai törekvések a latin nyelvtanításban. 151 Nagyon felkapott eljárás volt valamikor a Berlitz-módszer, amikor a tanuló a szó kimondásával egyidejűleg megmutatja a jelzett tárgyakat, vagy azok képeit. A melléknevek értelmét főképpen ellentét útján, az igéket és határozókat a megfelelő cselekvés, mozgás, állás vagy hely megmutatása által találtatja ki a tanár. E módszer által tényleg könnyebben megy a tanulás, különösen a szemléltető eszközök segítségével, s ha a beszéd és olvasás csak konkrét fogalmak körül folynék, nagy sikere is lenne, de mikor elvontabb olvasmányokra kerül a sor, finomabb nyelvárnyalatokra, akkor csődöt mond ez a nyelvtani tudás nélkül szűkölködő, felfújt nyelvismeret, amilyennel a portások, pincérek, kereskedelmi utazók rendelkeznek a gyakorlati érdekeik szűk körére vonatkozó kevés szókinccsel. Az irodalmi igényeket még a modern nyelveknél sem elégíti ki. Az élő nyelvek direkt módszere utat tört magának a latin nyelv tanításában is. Az angol mintára készült Liber Sexti érdekétkeltő szövegekkel, képekkel, beszédgyakorlatokkal is igyekezett a latin nyelvanyagot megrögzíteni. Emlékszünk még rá sokan, tanítottuk is. A kérdések és feleletek elevenebbé teszik a latintanítást. Egy római fiú, Sextus körül forog a szöveg : hogyan jár iskolába, mikép játszik társaival, milyen az otthona, hogyan ölti fel á toga virilist, mint leveleznek, szüretelnek, hajóznak, táboroznak. Közben a római élet és történet számos jelenete van epizódként beleszőve. Ügyes és érdekes, a gyermekekről szól a gyermeknek, az ő tetszésköréL lelkivilágát elégíti ki. Ötödik módszer a munkáltató oktatás, mely lélektani szempontból nagyon helyes. Saját appercipiálás nélkül nincs komoly tudás, amit már Sokrates is vallott. Didaktikai nyelven kifejezve : szándékos, logikus gondolkozás nélkül tanulni sem lehet, tehát erre kell nevelni a tanulókat ! Technikum az, hogy a tanuló a benne felkeltett érdeklődéstől sarkalva maga jöjjön rá az ismeretlenre, s kapjon kedvet a továbbiakhoz. Az induktív eljárással mutat ez is rokonságot. Az öntevékenységre sarkalás és az öntevékenység ott is megvan. Addig helyes, hogy a gyermeket be kell vonni a közös munkába. A túlzás ott kezdődik, ha nagyon is ráhagyjuk őket az önálló munkára. Okoskodásra, szétforgácsolódásra vezet. Összegezve : a deduktív módszer a tárgyat veszi központi problémának, az induktív a tanuló értelmének a fejlesztését, a direkt eljárás a latin nyelv megkedveltetését, a Berlitz-módszer a szemléltetést, a munkáltató oktatás a tanulóra fekteti a fősúlyt, az ő egyénisége alapján halad. Mindegyikben van egészséges gondolat. A tanárnak figyelemmel kell lenni arra, hogy latintanár és gyermeket tanít, hogy élmény legyen az előadott anyag, sőt a módszerre is figyelnie kell, mert egy bizonyos anyagot el kell végeznie. A módszer tehát eszköz, ellentéte a módszereskedés, amikor öncélnak tekinti a módszert. Az óraszám-csökkentés, a tanulói létszám mind arra figyelmeztet, hogy óvakodjunk a módszerességtől, és hogy a tanításnak tempója legyen, amit a tanár diktál.
