Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 4. szám - Dr. Boross István: Didaktikai törekvések a latin nyelvtanításban
152 Dr. Btírosi látván: Didaktikai törekvések a latin nyelvtanításban. A kezdő latin tanítás. Kezdőfokon latin tanításnál a cél, hogv minél több anyag álljon rendelkezésre, minél több példát gyakoroljon beszélgetés formájában is, hogy kellőleg bevezesse a tanulókat a római életbe. Mindjárt a legelső órán vegye elő a könyvet a tanár, és olvasson el egy mondatot, írja fel a táblára, a tanulók meg írják a diáriumba. A tanár mondja meg: mit jelent a felírt szöveg, azt is írassa le a kiejtés és hangsúly pontos jelölésével. Amikor ez kész, olvastassa és mondassa el a gyermekekkel ugyanazt a mondatot magyarul is. Lassanként eszmélni kezdenek, máskép ejtik ki a rómaiak és máskép mi az egyes hangzókat, és az ő észrevevésük alapján vezessük rá gyakorlatilag a különbségekre. Ezután egy másik mondatot olvas fel a tanár kellő élénkséggel, hogy a gyermekek amúgy is felcsigázott érdeklődése egy idegen nyelv iránt ne lankadjon, s lefordítja. Ekkor a tanulók már kérés nélkül is összehasonlításokat tesznek, látnak, beszélnek is. Négy-öt mondatot szépen, hallás után megtanulnak latinul, magyarul, a helyes olvasás, kiejtés elsajátításával. Házi munka az első óra után : egy-két mondat lemásolása, hogy megszokják az állandó rendszeres munkát, amit elemiben nem végeztek. A diáriumba írt és elvégzett mondatokból a gyermek csináljon otthon szószedetet pl. rosa pulehra est, rosa rózsa, pulchra — szép, est — van. A második órán újra így folytatjuk, de már a tanár egyénisége szerint variálhat. Tíz-tizenkét mondatot a tanár előre olvas, majd kórusban olvastat, szószedet hasonló módon egyelőre gyakorlásul. Megérteni és megértetni : e kettős céllal induljon a munka. Amikor latint tanítunk, magyart is kell tanítani, a magyar és latin nyelvnek egy kézben kell lenni. A latintanítás a mondatból induljon ki, sohasem egyes szókból ; ez nagyon fontos és hogy azonnal olvastassunk. Kívánatos a jó tankönyv, de még e mellett is a tanár csináljon mondatokat a kész szókincsből, ha eredményes munkát akar végezni. A sorrend később is : előbb olvas a tanár, azután egy-két tanuló, végül mindenki (karban). Mindig rámutatni a latin és magyar nyelv kiejtés és észjárás-különbségére. Egyes mondatokat kiszakítva is tudjon a tanuló, hogy nemcsak az egyes szó a fontos, hanem a mondat az egység eleme. Ezután figyelmeztetjük a végződésekre és az I. deci. alakjaira. Kiindulás a magyar mondat segítségével. Felírom a táblára a következő szókat : tanuló, szolga, fiú, könvv. . . Mit jelentenek e szavak? Nevet és — semmit. Várjatok, mindjárt lesz ebből értelmes valami : a tanuló a szolga fiának könyvet ad. Mi által lett mondattá? Mi hát a legfontosabb mondatrész és miért? A mondat fontosságának kellő hangsúlyozása és a mondatrészek felismerése után kikerestetjük a tárgyalt mondatból az állítmányt. Ehhez keresünk alanyokat, és így gyakoroltatjuk a mondatképzést. Azután más eseteket, azokkal is végigcsináljuk ugyanezt, végül jön a nyelvtan, a paradigma.
